Az érzelmi intelligencia fejlesztése gyermek- és felnőttkorban címmel tartott előadást a népszerű pszichológus, dr. Kádár Annamária. A Nyitott Akadémia programját a művelődési központ színháztermében hallhatták a téma iránt érdeklődők.
Az emberek jellemzően egy pszichológus közelében önkéntelenül kezdik úgy érezni magukat, mintha keresztüllátna rajtuk a másik és ez némi félelemmel, vagy tartózkodással tölti el őket. Pedig aggodalomra semmi ok, hiszen egyik kedves, közeli pszichológus ismerősöm azt szokta mondani ilyenkor viccelődve: „ha nem fizetnek, nem dolgozom”. Komolyra fordítani a szót nem nagyon lehetséges, legalábbis, ha a fenti szakemberről beszélünk, akinek a fellépése, mondanivalója inkább derültséget vált ki hallgatóságából. Na, nem azért, mert nevetséges, nagyon is érzékeny pontokat érint a Mesepszichológia sorozat szerzőjének előadása.
Néhány tévhitet igyekezett eloszlatni az érzelmi intelligenciával kapcsolatban. Többen azt gondolják, hogy az érzelmi intelligencia (EQ) kétszer olyan fontos, mint az általános (IQ) – ez tévedés, mindkettő egyformán lényeges. Emellett az érzelmi intelligenciához nem csak a szeretet témaköre tartozik, hiszen számos más érzelem is létezik. Sajnos az sem valós, hogy gyorsan és korlátlanul fejleszthető, nagyon is hosszadalmas folyamat.
Az úgynevezett négyfaktoros elméletről is beszélt a pszichológus. A saját érzések megnevezése életkorhoz is kötött: 9-10 éves korban kezdődik. A szülő visszajelzésekkel tudja segíteni ebben a kicsit. Fontos a hitelesség, vagyis: saját érzéseinkkel legyünk tisztában és meg tudjunk birkózni az ambivalenciával is. A gyermekek világképében a varázslatoknak központi szerepük van, ezért azt javasolta a szakember, hogy olvassunk nekik varázsmeséket.
A következő lépés, hogy mások érzelmi állapotát felismerjük. A gyermekről tudnunk kell, hogy ő még egocentrikus (nem egoista) és egészen kisiskolás koráig nem empatikus a környezetével. A mágikus gondolkodás jellemzi, amivel az ismeretlentől való félelem legyőzésében segíthet neki a szülő. Léteznek különböző „varázsmegoldások”, például a „mumus elleni spray”. Érdekes, hogy ez a felnőtteknél is működik, gondoljunk csak a kis kabala figurákra, szerencsét hozó karkötőkre. Szükségünk van a csodákra, a varázslatokra. Hiszen köztudott, hogy a Mikulás is addig létezik, amíg a csodára szükségünk van.
Szinte minden családban megjelenik a testvérféltékenység, amikor az idősebb testvér legszívesebben visszavitetné a kisebbet a kórházba. Ez teljesen érthető és csupán szimbolikus. Felborul a családi egyensúly egy ilyen helyzetben, ezért irracionális elvárni a gyerektől, hogy örüljön „trónfosztásának”. Engedjük, hogy kiadja magából ezeket az érzéseket, gondolatokat, azzal tudjuk őt támogatni.
A dackorszakról is elhangzott egy érdekes mondat: az a gyerek tud „jól dacolni”, aki biztonságban érzi magát. Vagyis az a szülő, akinek ilyen a gyermeke, valamit nagyon jól csinál – bár valljuk be, abban a pillanatban elég nehéz erre gondolni, amikor próbára tesz bennünket a kicsi. Jusson ilyenkor eszünkbe az „Etelka módszer” – ezt már a legtöbb anyuka ismeri. Azt azért el kell ismerni, hogy a gyerekek felnevelése felér akár több érzelmi intelligenciafejlesztő tréninggel.
Az érzések szabályozása sem könnyű feladat. 6-7 éves kortól tudja szabályozni a gyerek az érzelmeit. A felnőtteknél fontos a strukturálatlan szabadidő és a napi hét óra alvás, különben nem vagyunk erre képesek – gondolom, ezzel mindegyikünk egyetért, van szerencsénk megtapasztalni a folyamatos fáradtságot, különösen így év végén.
Az érzések integrálása a kognitív folyamatokban öntudatlanul működik. Ahol az érzés és a kogníció is találkozik, az a mese. Kutatások bizonyítják, hogy magasabb az önbecsülése annak a gyereknek, aki sokat tud a családjáról, a családja múltjáról, ismeri a történetüket. Azzal teszünk jót a gyereknek, ha a problémát és a megoldást is elmeséljük. Ezt a tudást, mint hamuban sült pogácsát, viszi magával a gyerek, ami segíti majd őt a megküzdésben. Hiszen nehézség mindenhol van, minden családban.
Befejezésül a kommunikációs tipológiát mutatta be karikatúra-szerűen, a hallgatóság körében nem kis derültséget okozva. A promoter, az elemző, a kontroller és a supporter viselkedés jellemzői hallatán rögtön önmagát kezdte el vizsgálni minden jelenlévő, bár tiszta típusok nem léteznek, ez mindegyikünkben keveredik. Bölcs megállapítás, hogy fejlődési folyamatként vagyunk egymás mellett. Önmagunk, illetve mások elfogadása humorral a legkönnyebb.
Leave a Reply