A fenti címmel összeállított színvonalas műsorral emlékeztek Reményik Sándorra – aki szerint a költők a lélek építészei- a poéta születésének 125. évében október 17-én a Jézus Szíve templomban.
A korának sok díjjal is elismert, – majd a szocializmusban teljesen elhallgatott- költője verseiben mély hitéről, hazaszeretetéről és követendő humanitásáról tett bizonyságot. Az első világháborút átélt szerző, Déva várának kapzsi építőihez hasonítja az értelmetlen vérzivatarok kirobbantóit, akik milliónyi ártatlanul meghalt ember hamvaival építik meg az Isten által nem kívánt, ezért folyton leomló falakat. A kövek is inkább a templomok falaiba szeretnének kerülni, mondja el egy másik megidézett versének soraival. Imájában arra kéri a Teremtőt, hogy szeretni tudja ezt a gyűlöletben élő világot, ehhez adjon néki elegendő szelídséget és alázatot.
A költő műveit méltó színvonalon Dominek Anna a Veszprémi Petőfi Színház Kazinczy díjas művésze tolmácsolta, amelyeket a Szent Cecília Kórus és Farkas Tamás operaénekes egyetemi hallgató által előadott dal és kórusművek kötöttek össze egységes kompozícióvá.
A templom padsorait teljesen megtöltő közönség az itt nem szokásos vastapssal jutalmazta az előadást, amelynek sikeréhez Vörös Jánosné is hozzájárult. A műsoros est szereplőinek és közönségének Táncsics Tamás mondott köszönetet, aki a megemlékezés fő szervezője volt a Kereszténydemokrata Szövetség égisze alatt.
Leave a Reply