Számtalan hiedelem és népszokás kapcsolódik a decemberi hónaphoz. Ezeket gyűjtöttük most csokorba.
December 4-e, Borbála napja fontos a népszokások tekintetében (is), ugyanis tiltott dolog volt e napon a fonás, a varrás, a söprés. A női vendég nem hozott szerencsét a házra. A boszorkányok a hagyomány szerint ezen a napon gyűjtötték be a rontáshoz szükséges ruhadarabokat, így tilos volt a ruhát kint hagyni, teregetni. Ajándékozni és bármit kölcsönadni is tiltott volt, mert az elvinné a szerencsét a háztól. A hajadonok ezen a napon vízbe cseresznyefa ágat tettek, ha karácsonyig kivirágzott, az házasságot jelentett.
Ezt követően december 13-a az egyik legjelentősebb nap a szokások és hiedelmek világában. A Luca-napi hagyományok szerint ezen a bizonyos napon boszorkányok és varázserejű személyek jelentek meg, akik elől az embereknek el kellett rejtőzniük. Az állatok se voltak ilyenkor biztonságban, ezért fejüket fokhagymával dörzsölték be, és keresztet festettek az ólak ajtajára. Az emberek dohányt szórtak a kapuk elé, és kenyeret ettek fokhagymával, hogy a szagokkal elűzzék a gonosz szellemeket. Még a seprűket is el szokás dugni ilyenkor, nehogy a boszorkányok elrepülhessenek rajtuk. Ezen a napon kezdték meg a Luca-szék kifaragását, de naponta csak egy-egy lépést szabad haladni, ám a széknek karácsonyra el kell készülnie. A karácsonyi misén aztán aki rááll a székre, az látni fogja a boszorkányokat, mert azok ilyenkor szarvat viselnek. A széknek is kilencféle fából kellett készülnie, ennek eredete homályba vész, de valószínűleg a sokféle jó terméshez volt köze. Sok helyütt sütöttek e napon lucapogácsát, amibe tollat, pénzt rejtettek el. Ez a gazdagságot hivatott becsalogatni a házba. A hajadonok gombócokat főztek, mindegyikbe beletettek egy férfinevet, amelyik elsőnek jött a víz tetejére, az lett az illető férjének neve. A gazdasszonyok egy marék búzát kis tányérokra tettek, locsolták, és a búza karácsonyesti állapotából következtettek a jövő évi termésre.
Luca napjától számítva 12 napon át kell figyelni az időjárást. Ami ezeket a napokat jellemzi, olyan lesz a következő év 12 hónapjának időjárása. Eleink ehhez az első jóslathoz igazították aztán a földeken a teendőket, míg nem jöttek a következő napok, melyek szintén a termésre, vagy a ház körüli tennivalókra tartalmaztak utalásokat.
A következő jeles nap december 21-e, Tamás napja. Ehhez a naphoz főleg disznóvágással kapcsolatos hiedelmek fűződnek. A Tamás napon vágott sertés hája nem avasodik meg, gyógyításra alkalmas. Főleg kelések, nehezen gyógyuló sebek, kisgyermekek kiütéseinek a kezelésére használták. Egyes vidékeken ezt a hájat egy illatos kerti növény összetört leveleivel keverték össze, ennek rontáselhárító erőt tulajdonítottak. Máshol tömjénnel, szentelt vízzel, vagy hagymával vegyítve használták. Ha 21-e reggelére frissen esett hó borította a tájat, békés, boldog karácsony ígérkezett. Ha az e napon megölt disznók mája nagy lett, akkor a régi öregek azt mondták, hogy csikorgós lesz a karácsony.
December 24-e is sok-sok kötelező, szigorú menetrend szerinti tennivalót jelentett, míg együtt ültek az ünnepi asztalhoz. Szenteste előtt csupán a takarítás és a sütés-főzés volt engedélyezett. A férfiak ellátták az állatokat, a ház körül rendet raktak, a nők a konyhában tevékenykedtek. A karácsonyi asztalt ünnepélyesen megterítették, az abroszt csak ezen a napon használták, ennek mágikus erőt tulajdonítottak. Ezt használták a következő évben a gabona vetésénél, és ezzel takarták le a beteget. Az ünnepi vacsorának szigorú rendje volt, első fogásként általában fokhagymát ettek, melynek egészségmegóvó hatást tulajdonítottak, mindenki kapott egy gerezdet, miközben elfogyasztották, egymásra gondoltak. Így az elkövetkező évben sem felejtkeznek el egymásról. Népszerű volt még a babból, lencséből, mákból készült étel, ezek a gazdagságot jelképezték. Az ünnepi vacsorához tartozott még az alma is, amelyet annyi gerezdre vágtak ahányan ültek az asztalnál. Így mindannyian egészségesek lesznek a következő évben. A vacsora közben keletkezett morzsát megőrizték, amit rontás ellen, orvosságként használtak.
Bizonyára furcsa ma ezeket a szokásokat olvasni, de ne feledjük, nem is volt ez olyan régen, és az ördög nem alszik. Hát hintsenek három csipet sót át a válluk felett, ne legyen balszerencséjük!
V.H.A.
Leave a Reply