Hauser Jenőnek munkás életet adott a sors, hosszú éveken át tevékenykedett a Jókai Bányánál, mellette pedig gazdálkodással töltötte és tölti ma is napjait. Az idős úr jó egészségnek és erőnek örvend, amihez elmondása szerint több összetevő is hozzájárult. Egyrészt a dolgos életút, másrészt az egészséges, maga által megtermelt javak, de a pálinka és persze a szerencse is megbújik a hosszú életút mögött.
Az idős férfit 95. születésnapja alkalmából köszöntötte a városvezetés. A szépkorú bácsihoz dr. Horváth József alpolgármester és Péntek Magdolna, az Ajkai Közös Önkormányzati Hivatal Szociális és Igazgatási Irodájának vezetője érkezett szeptember 5-én a Dózsa György utcába, hogy virággal és miniszteri oklevéllel köszöntsék a jeles napon élettársa jelenlétében. Az alpolgármester felidézte Jenő bácsi életének legjelentősebb pillanatait, amit az idős férfi meglepődve és kissé meghatódva nyugtázott, miközben az én tekintetem a kis szobát pásztázta. Míg bent az előtérben nagy szerephez jutott a kikészített saját főzésű pálinka és bor, kint a kertben állatok és munka hosszú sora várta az idős gazdát. Mint kiderült mindegyiknek megvan a jelentősége, hiszen a bácsi életét a bányában töltött munka mellett a kertészkedés és az aktív élet töltötték ki. Utóbbiak még most is, hiszen 240 négyszögöl földje van, ahol baromfitenyésztéssel és zöldség-gyümölcstermesztéssel foglalkozik, a hatalmas csékúti szőlőről nem is beszélve, ahol több száz liter nedűt készít évről évre. A Kisgazda Párt megyei alelnöke volt sok éven keresztül, traktort is vett anno, amit saját kezűleg javított meg, így talán érthető a máig érzett kötődése a föld és a természet közelsége iránt.
Az ünnepelt 1923. augusztus 24-én, Bódén látta meg a napvilágot, a településen végezte el az általános iskolát is. Polgári képzésre Devecserbe járt, de a pénz hiánya miatt csak két osztályt tudott belőle elvégezni. 16 évesen kezdett dolgozni az ajkai szénbányánál, két évet szénlapátolással töltött, három évig volt lent a bányában, majd a szénfalnál dolgozott két esztendőt, mint „lovasgyerek”.
Később gépkocsivezetőként helyezkedett el – tehergépkocsi vezetőként öt évet, mentősként három évet tevékenykedett, majd tíz éven át személygépkocsi vezetőként dolgozott a Jókai Bányánál. A Bányamentő állomásnál főműszerészi munkakörben találta meg igazán a számítását, itt újításokat vezetett be munkájában, ezért magasabb fizetés volt a jutalma. Több mint negyvenkét esztendőt húzott le a cégnél, ez idő alatt pedig minden járműre megszerezte a jogosítványt.
A bódéi házát 1949-ben építette és ekkor is nősült meg. Két lánya van, az egyik Ajkán él, a másik Veszprémben. 2000-ben meghalt a felesége, azóta a szomszédasszonnyal él élettársi viszonyban.
Nyolc évvel ezelőtt agyvérzést kapott, részben le is bénult, de azóta lényegében teljesen felépült. Elmondása szerint a pálinka a legjobb „gyógyszer” a betegségekre, minden este még a testét is bedörzsölteti vele, főleg, ha zsibbad valamije.
Jenő bácsi jó kedélyű úriember, akiből csak úgy sugárzik az életkedv. A köszöntés végén elárulta, hogy be van tervezve a 100. születésnap is. Vallja ugyanis, hogy Szent Antal eddig őt mindig megvédte az élete során, aki anyja védőszentje volt, így miért lenne ez másként a jövőben? Előfordult ugyanis hogy a padlásról esett le, vagy géppisztolyosok közül a kocsiból ugrott ki, de olyan is akadt, hogy a kapálógép belevágta a folyóba, illetve hogy a lovak megugrottak szántásnál és maguk mögött húzták, de soha semmi komoly baja nem lett, az agyvérzésből is felépült, így nincs mitől tartania. Különben is a munka és az otthon megtermelt javak (hús, növény, bor, pálinka) karbantartják. Szabadidejében gyakran jár el a helyi Nosztalgia Nyugdíjas Klub találkozóira is.
Leave a Reply