Január második felében járunk, most a kerti munka gondolata épp olyan távoli álomnak tűnik, akár a nyári vakáció. Pedig ebben a hónapban kezdődött az új év és vele együtt ébred fel bennünk az öröm is, hogy hamarosan újra elkezdhetjük a kertészkedést.
Igaz még hosszabb ideig tartó hidegre van kilátás, de a tavaszi hagymások úttörői már készülődnek előbújni a földből, több bokron és cserjén megindul a rügyek lassú fakadása. Van egy szólásunk is, ami szerint: majd ha fagy…, ami azt jelenti, hogy sohasem.
Egy kertész számára egész más jelentéssel bír ez a mondás. Sokan gondolják, hogy ilyenkor a fagyok miatt kell a legjobban aggódni a kertekben, pedig a téli felmelegedés sokkal jobban károsítja az ősszel elvetett magokat, mint a dermesztő hideg. Biztosan tapasztalták már néhányan, azt is, hogy némelyik tavasszal elültetett virág, vagy zöldségmag egyszerűen nem kelt ki. Ennek az az oka, hogy számos hidegben csírázó mag létezik, amelyeknek egy hideg fázison kell keresztülmenniünk ahhoz, hogy megkezdődjön a csírázási folyamat. Ilyen a levendula, a medvehagyma, a boglárka, a liliom, a pünkösdi rózsa, az árvácska, a zsálya és az izlandi mák is. A tapasztaltabb kertészek azt is tudják, hogy vannak olyan zöldségmagok, amelyek fagytűrők, így ezeknek a magjait már január végén elszórhatjuk a kiskertünkben.
Mindig eltűnődtem azon, hogy hova sietnek azok, akik már ilyen korán elkezdték a kertészkedést, és mindig meglep a végeredmény, amikor látom, hogy ők már szedik a friss borsót, miközben nálam még csak épp zöldellik a bokor. Persze ezt a korai időpontot csak akkor tudjuk kivitelezni, ha az időjárás is együttműködik velünk, mert ónos esőben, térdig érő hóban senkitől sem várható el, hogy odakint tevékenykedjen. Ráadásul az átfagyott föld és a vastag hótakaró igencsak lehetetlenné teszi a munkánkat.
Vannak az úgynevezett hidegtűrő zöldségfélék, amelyek alapesetben február végén, március elején lennének vethetők. Ilyen a borsó, a sárgarépa, a petrezselyem, vagy a hagyma. Ezek esetében bátran próbálkozhatunk a korai vetéssel. Ezt hívja a szaknyelv tél alá vetésnek, ezt késő ősztől, egészen a komoly fagyokig végezhetjük.
A módszer nagy előnye, hogy az ilyenkor elvetett magok a téli csapadéktól megduzzadnak és amint kedvező lesz nekik a hőmérséklet, azonnal csírázásnak is indulnak. Mivel korábban fejlődnek ki, mint amikor egyébként a talaj állaga és hőmérséklete miatt vetnénk őket, így jóval hamarabb szüretelhetjük. A tél alá vetés további előnye, hogy megelőzhetjük a kártevőket, a növények ugyanis így hamarabb fejlődésnek, növekedésnek indulnak, mint hogy a kártevőik megjelennének. Ezzel elérhetjük, hogy kevesebbet kelljen foglalkoznunk a növényvédelemmel.
Az olyan magoknál, amelyeknek szükségük van a fagyhatásra és lekéstük a vetési időt, jó szolgálatot tesz a hűtőszekrény a hideg szimulálására. A magoknak 4-6 héten át van szükségük hideg hőmérsékletre. Kiskertben mindenképp érdemes megpróbálni ezt a vetési módszert, mert ha sikerül, akkor már kora tavasszal betakarításra alkalmas növényeink lesznek és így sokkal hamarabb jutunk hozzá friss kerti zöldséghez.
Leave a Reply