Az I. világháború 1918. november 11-én fejeződött be, amelyet felidézve számos centenáriumi megemlékezést tartottak az országban, így Ajkán és településrészein is.
Tósokberénden a közösségi házban november 10-én gyűltek egybe a tiszteletadók, akik bensőséges műsorral adóztak a két településrész Tósok és Tósokberénd áldozatainak emléke előtt. A rendelkezésre álló adatok feldolgozásakor kiderült, hogy jóval több áldozata van a községnek, mint eddig ismeretes volt (és akik szerepelnek az iskola előtti téren felállított műemléken). A szép számmal megjelent résztvevők 27 tósoki és 19 tósokberéndi halott emlékét idézték fel. Minden egyes elesett katona nevének felolvasása után meggyújtották az emlékezés lángját. Nem feledkeztek meg azokról az áldozatokról sem, akik sebesülten, megtörve hazatértek a háborúból. Szomorú tény, hogy a lakosság 10 százaléka megjárta a frontot. Nem volt olyan család, amely ne lett volna érintett a háborúban és a hátországi nehéz körülményekben, kemény nélkülözésben ne lett volna része. Az áldozatok neve az Ajkai Századok folyóiratban olvasható, így minden érintett családi körben is megemlékezhet azokról a katonákról, akik a galíciai, a szerb, vagy az olasz fronton harcoltak.
A műsort a közösségi házban kialakított emlékhely előtt tartották meg. Megtisztelte a rendezvényt Schwartz Béla polgármester és Rieder András, a településrész önkormányzati képviselője, de a nézők között helyet foglalt Tilhof Endre városunk díszpolgára és Angermayer Judit, a Városi Múzeum muzeológusa is. Tósokról a Csizmadia, Tósokeréndről a Kundermann rokonság képviseletében többen is részt vettek az ünnepségen. Mindkét nagymúltú családnak több halottja volt az első nagy világégésben. A történelem során többször társított Bódéról is érkeztek szép számmal a megemlékezők.
A Himnusz közös eléneklése után Geri Gyulának, a Tósokberéndért Egyesület elnökének ünnepi gondolatit elérzékenyülve hallgatták a megemlékezők. Felidézte a háború főbb mozzanatait és az itthon maradottak bizonytalanságát, akik nap mint nap várták a híreket a frontról. Már az is jó értesülés volt, ha valaki annyit mondott, hogy egy hónapja találkozott falubelijével, hiszen, akkor még élt! A szónok intelme, hogy úgy éljünk, dolgozzunk és cselekedjünk, hogy ilyen borzalom többé ne forduljon elő, mindannyiunk szeme előtt kell, hogy lebegjen.
A műsorban közreműködött Vajai Károlyné és Csendes Róbertné, valamint a Regös Nyugdíjas Klub és az egyesület önszerveződő dalköre, akik első világháborús dalokat énekeltek, amelyek között nagyszülőktől tanult, keveset hallott katonaénekek is felhangzottak.
A Tósokberéndért Egyesület vendéglátása után közös énekléssel zárult a megemlékezés, amelyet az Ajka60 részeként szerveztek meg. Az eseménysorozatra a teremben több hivatalos logó is felhívta a figyelmet.
Leave a Reply