Hazánkban 1952. június 7-8-án ünnepelték először a pedagógusokat, okleveleket és kitüntetéseket adományozva. 2013-tól minden oktatással, pedagógiai munkával kapcsolatos elismerést június első vasárnapján ítélnek oda és a diákok is ekkor köszöntik a tanáraikat, tanítóikat.
Az oktatási intézményekben dolgozók örömmel veszik, ha elismerik a munkásságukat, s talán nincs is olyan pedagógus, aki pályája során legalább egyszer ne kapta volna meg az elismerés valamilyen szintjét, fokozatát.
Mégis a legnagyobb dicséret az, amelyet a tanítványoktól kapnak. Egy-egy köszönő szó, kedves mosoly, egy szál virág. Sokszor az adott pillanatban nem is, de évtizedekkel később, a találkozások alkalmával érkezik az őszinte vallomás, a hála a diákok részéről.
Az Eötvös Loránd-Kossuth Lajos Általános Iskolában május 31-én meglepetésszerű örömben volt része minden pedagógusnak, amikor a nagyszünetben az iskola 80 fős gyermekkórusa köszöntötte a tanárokat. A mosolygó gyermekek dala könnyet csalt a tanáraik szemébe.
Kamondi Donát, Schreithofer Erik és Ravasz Olivér a tanári pálya nagy igazságaival köszöntötte a pedagógusokat: „Nincs még egy munka, ahol ennyi a kudarc, hiábavaló erőfeszítés, de ilyen sok siker, ennyi ajándék, kellemetlen és kellemes meglepetés éri az embert. Nincs még egy munka, ahol ilyen nagy hatása lehet egy-egy jó – vagy jókor kimondott – szónak, esetleg egy-egy rosszul, vagy rosszkor mondott szónak. Nincs munka, amely ennyi azonnali sikerrel kecsegtet, és nincs egyetlen munka sem, amelynek valódi hasznát csak évek, esetleg évtizedek múlva láthatjuk.”
A pedagógusi munkát a csendes esőhöz lehet hasonlítani, amely jó sokáig tart, áztatja a földben megbúvó magokat. Azok magukba szívják a nedvességet, majd termőre fordulnak, de nem minden mag azonnal, van amelyik később, de annál nagyobb termést hozva.
Sokféleképpen lehet a diákok és a pedagógusok kapcsolatáról beszélni. Tagadhatatlan, hogy a szülői ház mellett az iskola van a legnagyobb hatással a gyerekekre. Egy jó tanár, aki nem csak tanít, nevel is, az alakítja a gyermekek személyiségét, meghatározza a jövőbeli kapcsolatait, hiszen minden nap példaként áll elő. A felelőssége óriási, hiszen pályája során több ezer szempár tekint rá, figyeli minden rezdülését.
E munkát köszönték meg a gyerekek az iskolában, mindenkinek átadva egy általuk kreált tulipánt a következő idézettel: „Vezesd őket, utat ne tévessz, / S magadhoz mindig hű maradj, / mert élen állsz, és messze látszol, / Sose feledd: példa vagy!”
Az ünnepséget két pedagógus segítségével hozták létre a gyerekek. Grőberné Adorján Renátának és Nagy-Tróbert Hajnalkának is hálás a tanári kar, hiszen titokban szervezték ezt a köszöntést, megtisztelve kollégáikat.
Leave a Reply