Mosolygó óvárosi közösségépítés

A kisgyermekekkel a fák alatt álltak sorban a szülök, nagyszülők Horváth Csaba lufihajtogatónál. Senki nem sietett, mindenki mosolygott. A mosoly az augusztus 8-ai délutánon nem csak az öröm kifejezője volt, hanem fizetőeszköz is a Petőfi Sándor, Móra Ferenc és Móricz Zsigmond utca által határolt parkban.

Így azok a szülők, nagyszülők is láthatták önfeledtnek, boldognak gyermekeiket, akik a nyaralást, a drága tábort nem engedhetik meg maguknak. Az ötletgazda és szervező Dorner László önkormányzati képviselőnek és barátainak, akikkel évek óta együtt dolgozik a rendezvényeken,  célja az volt, hogy közösséggé kovácsolják az óvárosiakat, és kifejezzék, hogy a közösségi élményt, az egymásra odafigyelést, a szeretetet, az együtt töltött időt, a másik ember megajándékozását nem lehet pénzben kifejezni.

Dorner László kérdésünkre elmondta, hogy megújultak a 60 éve épült házak, az utak, parkolók készültek, annak az átadásával egybekötötték a rendezvényt.

– Schwartz Béla polgármester minden segítséget megad ahhoz, hogy az óvárosi lakosok megszépült, gondozott környezetben élhessenek  – fogalmazott a képviselő.

A lufihajtogató mindenkit megajándékozott egy figurával, lehetett színezni, rajzolni, volt kézműves foglalkozás, arcfestés, népi játékok, körhinta, lovaglás, lovaskocsizás, légpuska lövészet, íjászat. A vendéglátás ezúttal sem maradt el, kínáltak többféle házi süteményt, zsíros kenyeret, felnőtteknek csapolt sört, a gyerekeknek üdítőt.

Dorner László körzetében, az Óvárosban és a Bányásztelepen évek óta több programot szervez. A Bányásztelepen a karácsonyi program és a Dióünnep örvend egyre nagyobb népszerűségnek, az Óvárosban a Kirakattárlat, a húsvéti és karácsonyi rendezvény vonz tömeget. A szervezésben magánszemélyek, civil szervezetek vesznek részt. A vendéglátásban sokan segítenek házi süteménnyel, az érdeklődők kínálásával. A közös munka során kialakult egy egymást segítő közösség, a lakók pedig jobban kötődnek a városrészhez.

A közös képviselő Csiza Ferenc, és egy régi óvárosi lakos, Horváth Imre kérdésünkre elmondták, hogy az óvárosi társasházakra nem jellemző az elidegenedés. Itt ismerik egymást a szomszédok, ha kell, segítenek egymásnak. A parkban a padokra kiülnek, kellemesen beszélgetnek. Jó óvárosinak lenni, ugyanis gondozott, tiszta a környék, összetartó a közösség, közel van a bolt, óvoda, iskola, orvosi rendelő. A rendezvények, amelyet várnak és egyre többen látogatnak, közelebb hozzák egymáshoz a lakókat.