Helló Ajka, helló közöny.. 2019!

A téma tényleg az utcán hever.. ám ezúttal azt kell, hogy írjam: SAJNOS!

Ma a lányommal és anyukámmal (illetve a családi ebbel) sétáltunk a belvárosban, ahol mint köztudott épp építkezés/bontás zajlik, de elég forgalmas, így a gyalogosok számára egy átjárót készítettek, hogy közlekedhessenek.. itt haladtunk mi is, amikor szemből egy bácsika utat adott, mert egymás mellett nehezen fértünk volna el, mivel babakocsival voltam. Anyu már előrébb járt a kutyával. Épp csak elrebegtem egy köszönömöt a figyelmességért, majd a következő pillanatban a bácsi megbotlott egy palló szélében és elvágódott..

Körülöttünk életerős férfiak.. munkások és főnökféle is… Mondanom se kell, hogy mindegyik csak nézett, mint borjú az új kapura. Én azzal a lendülettel lefékeztem a babakocsit és kiabáltam anyunak, hogy figyeljen a gyerekre.. Már nyúltam is az idős úr hóna alá. Felsegítettem és egy közeli padhoz kísértem, közben az orráról/ból (ezt nem tudtam hirtelen megítélni) folyt a vér. A “férfiakra” rákiabáltam azon a pár méteren, hogy talán segíteni kéne, de még ők voltak felháborodva… a bácsika jól érezte magát a történtek ellenére (hívni akartam a mentőt), végül az egyik ismerőse pont akkor érkezett, ő mondta, hogy az idős férfit hazajuttatja..

Remélhetőleg kisebb horzsolásokkal megúszta az öreg, bár további információm nincsen a hogyléte felől. Az úgynevezett férfiakról, (amíg még forr bennem a düh, addig) nem írok véleményt, mert az nem tűrne nyomdafestéket, viszont témát adtak a következő jegyzetemhez…

Comments

comments