A Magyar Költészet Napja alkalmából máskor számos program zajlott a művelődési intézményekben, a civil szervezeteknél. Az idén online verseléssel, otthoni versolvasással emlékeznek az irodalomkedvelők.
A Magyar Költészet Napját 1964 óta ünnepeljük április 11-én, József Attila születésnapján. Ajkán nem csak verset olvasni, hanem rendezvényeken, versenyeken szavalni, sőt verset írni is szeretnek az emberek.
Egyikük a városi természetjárók motorja, Káldi Géza, aki egy ódájával évtizedekkel ezelőtt első helyezést ért el. A megyei napilap egyik munkatársa által kiírt pályázaton három témából lehetett választani. Káldi Géza az Óda a 17-es villás kulcshoz címhez írta a nagy tetszést kiváltó költeményét. A téma szakmába vágott, ugyanis a szerző gépész. A szakmát ugyan csak néhány évig gyakorolta, majd a Bánki iskolában 40 éven keresztül oktatta. Az első helyért jutalma két Tankcsapda cd lett. A versírást a mai napig folytatja, elég sokban a természet szépségeit örökíti meg. Versei gyakran hangzanak el rendezvényeken. A nyugalmazott tanár, aktív természetjáró verset olvasni is szeret, főként magyar költőket, nekik is többnyire a természet szépségeiről szóló műveiket.
Ma is őrzi a puha fedeles 1948-ban kiadott Petőfi kötetet, amelyet nagybátyjától kapott. Még nem járt iskolába sem, amikor cipész rokona, miközben a lábbeliket javította, maga elé tette a verses kötetet és abból olvasott fel neki. Az iskolában is szerette az irodalmat, rendezvényeken is szavalhatott. Később megkedvelte Arany János és József Attila költészetét is. A jó vers sokat ad az embernek, lelkileg feltölt, egyetlen életkorban sem lehetünk meg nélküle- fogalmazott.
Verssel ébred és elalvás előtt is verset mond Szimeiszter Imre, akit nem csupán versmondóként, hanem harmonikásként is ismer a város. A bódéi Nosztalgia Nyugdíjas Klub tagja a rendezvényeken mindig szaval és zenél. Gyakran hangzik el a Családi kör és az Ima a gyermekekért című költemény. A kedvence József Attila A Dunánál című verse. Megyei és országos versenyek gyakori résztvevője, Budapesten 8 alkalommal mutatkozott be.
Művészeti tevékenységével 45 oklevelet és díszoklevelet érdemelt ki. Imre bácsi 50-60 verset tud. Szobája asztalán mindig van nyitva verses kötet, ha a napi tevékenységei között pihen egyet, akkor olvas.
Brotschul Istvánné irodalomszeretete és versmondó tehetsége már az általános iskolában megmutatkozott. Amikor az erőműben dolgozott, tagja volt az irodalmi színpadnak. Aktív korában a versmondás háttérbe szorult, de nyugállományba vonulása, 2012 óta sok rendezvényen szerepel. Versek tucatjait tudja, ha hívják, mindig a korosztálynak és a rendezvény hangulatának megfelelőt választ. A mosolygós, jó közösségi ember, Éva a vidám költeményeket kedveli. Heltai Jenő az egyik kedvence, mert gyakran szól a nyugdíjas korosztályhoz, de Romhányi József és Kányádi Sándor is szerepel a repertoárjában. Szép Ernő, Tóth Árpád, valamint Arany János természetről szóló verseiből szintén többet ismer. Káldi Géza verseiből is adott elő. Közel áll hozzá a bakonyszentkirályi parasztköltő, Nagy Bálint költészete, valamint a világirodalmat is figyelemmel kíséri. Versmondó versenyeken is szerepel, volt már országos első, második és harmadik helyezett is. A fesztiválokat jobban szereti, mert ott nincs helyezés, ezért nem kell izgulni. Balatonfüreden, Egerben és Sopronban vett részt ilyen programon. Mint elmondta, minden művészeti ág képviselői jelen vannak, a zene, a tánc, a színdarab is. A cél, hogy jól érezzék magukat, töltsenek el együtt pár kellemes napot. A művészetnek közösségalkotó szerepe is van. Összegyűlnek a kultúra különböző ágait művelők, hogy tudásukkal örömöt szerezzenek másoknak, közösséggé váljanak. Jó otthon a szobában verset mondani, zongorázni, táncolni, de az igazi az, ha mindezt közösségben éljük meg.
Leave a Reply