A pedagógusok nem hiszek a kormánynak
Október 14-ére élőláncot szerveztek a bánkis tanárok iskolájuk köré, tiltakozásul az oktatást egyre jobban ellehetetlenítő kormányzati politika ellen. Bár a politikai vezetés igyekszik elbagatellizálni a kérdést, azt a józanul gondolkodók tudják, hogy itt nem egyszerű bérkérdésről, hanem az oktatásügy általános helyzetéről, annak reformköveteléseiről van szó.
Dr. Péntek Zoltán, az élőláncot szervező tanárok felelős vezetője pénteken délelőtt nyilatkozott lapunknak arról, hisznek-e még a tanárok a kormány ígéreteinek?
Az egyébként több, köztük jogi doktori diplomával is rendelkező pedagógus kérdésünkre elmondta, hogy szerinte a közoktatás olyan állapotban van, hogy nem releváns kérdés, hogy a kormányzat honnan teremti elő a rendbehozatalához szükséges erőforrásokat. Az biztos, hogy a politikacsinálóknak ma minden fontosabb, mint a közoktatás. Van 715 milliárd forint a Vodafone megvásárlására (egyik, korábban a Vodafone alapítványánál is dolgozó, a helyzetet jól ismerőszakértő szerint ezzel csak adósságot vesz a kormány – a szerk.), úgy, hogy ezzel csak kisebbségi részesedése lesz a cégben, akkor legyen pénz pedagógus béremelésre is. Ezen kívül számtalan hasonló példát lehetne említeni. A pedagógusok azt látják, hogy toporognak a 2014-es bérszínvonalon, maradt a 2013-ban elkezdett rendszer, aminek keretében egyszer történt emelés, ami az úgynevezett életpálya modell első lépcsője volt. Akkor 299 forint volt egy euró. Most 434. Akkor 101 ezer volt a minimálbér, most 200 ezer forint. Nincs miről beszélni.
Közbevetettem, hogy dr. Navracsics Tibor területfejlesztési miniszter szerint az ő brüsszeli tárgyalásainak nincs köze a pedagógusok béremeléséhez, ő az oktatás körülményeinek javításához, például a digitalizációhoz szerezhet pénzt. Ez közelebb állhat a valósághoz, mint a kormányzati kommunikáció.
Ezzel Péntek Zoltán is egyetértett, persze kérdés, hogy Navracsics mennyire kormányzati szemszögből állította ezt. A kormány mindig is híres volt a nagyotmondásáról, de azok a „szép szavak”, amiket megenged magának, mostanában kezdenek rájuk égni.
– A hócipőm tele van a „brüsszelezéssel” – csattan fel a tanár. – Brüsszel egy európai város, és ők nem a várossal, hanem az Európai Unióval tárgyalnak, Ez ugyanaz, mint ahogyan a rendszerváltás előtt azt mondták, hogy „ez Moszkva akarata”, most pontosan ugyanott tartunk. Harminc évvel a rendszerváltás után van egy késő Kádár-kori kommunikációnk, gyakorlatilag ugyanazokkal a fogalmakkal perálnak, és ugyanazt a korrupt urambátyám rendszert éljük, mint ami akkor jellemezte a közéletet.
– Ugyanakkor mintha a kormány nem emlegetné, hogy itt nem egyszerű bérharc folyik, mert a tanárok az iskolák autonómiájáért, a szabad tankönyvválasztásért és a tananyag ésszerűsítéséért is harcolnak – sok minden más mellett.
– Így van. Amellett, hogy ez a kérdéskör le van butítva, és a kormány az „oszd meg és uralkodj” elvét követve igyekszik egymással szembe fordítani a különböző társadalmi rétegeket, megjelent egy nagyon komoly fenyegetettség. Ez a kormányhivatalnokokra is vonatkozik. Egy ügyintézővel beszéltem is, aki azt állítja, hogy bár szurkolnak a pedagógusoknak, nem állhatnak megmozdulásaik mellé, és azért nem fejezhetik ki szimpátiájukat sem, nem jelölhetik meg a tervezett eseményeket és nem vehetnek részt azokon, mert figyelik a közösségi médiában kifejtett kommunikációjukat. Előfordult már, hogy a belájkolt rendezvényért behívattak dolgozókat.
Dr. Péntek Zoltánnak egyébként nincs tudomása arról, hogy Ajkán kapott volna pedagógus figyelmeztető levelet a tankerületi központtól, ami annak is köszönhető, hogy Ajkán a középfokú oktatási intézményekben – a nem állami fenntartású Bánkin kívül – egyelőre annyira erőtlen volt a tiltakozás.
Leave a Reply