Közelgő születésnapja, az 56. Mecsek Rallye-n elért kiváló második helyezés, valamint az augusztus első hétvégéjén esedékes 29. Veszprém Rallye kapcsán beszélgettünk Farnadi Ágival, a Turán Motorsport versenyzőjével.
Kérlek, mesélj pár szóban életed korai szakaszáról, hogy kapcsolódsz Veszprém megyéhez, mi az, ami ide köt téged?
– Ajkán születtem, de a családom alapvetően devecseri. Érettségi után tanári diplomát szereztem, majd a városban helyezkedtem el, mint angoltanár. A család mellett az ország egyik legszebb vidékének tartom a Bakonyt és a Balaton-felvidéket, így ezek szeretete mindenképp ide láncolt engem is.
Ugorjunk kicsit vissza az időben és beszéljünk arról, hogyan lett egy pályakezdő tanárból az ország egyik legjobb navigátora.
– Már kisgyermekként felfigyeltem a sok színes autóra, amiket Devecseren keresztül a nyirádi rallycross pályára szállítottak a versenyhétvégék alkalmával, ettől kezdve éreztem némi kötődést hozzájuk. Később, Kovács Attila autószerelő jóbarátunk – akihez a családi kocsiért édesapám rendre engem küldött – izgalmas történetei, valamint a versenyek során készített fotói ragadtak el teljesen. Olyannyira, hogy születésnapomra is azt kértem, hogy valaki vigyen egy kört egy versenyautóval. Ekkor került képbe Osváth Péter, balatonfüredi rallye versenyző, akinél aztán jó pár évre lehorgonyoztam, hiszen ebben az időszakban a magánéletben is egy párt alkottunk.
Ha jól tudom, azért nem vezetett olyan egyenes út a navigátor ülésig…
– Valóban… Jó négy évembe telt, mire Peti belement, hogy éles versenyen is autóba üljek. Nyilván az autósport veszélyei miatt féltett egy kicsit.
Majd a 2007-es Mikulás Rallye-n már együtt indultatok.
– Igen, egy Ladával, mint előfutók vettünk részt a hagyományos, év végi buliversenyen. Ez a beugrás pedig annyira megtetszett, hogy a rá következő évben Peti egyik barátjának navigáltam, akivel amatőr bajnoki címet nyertünk.
Ezt követően Ági hosszú-hosszú éveken keresztül volt látható Osváth Péter oldalán, egy ezüstszínű Mitsubishi Lancer EVO IX-ben, immáron a profik között, az Országos Rallye Bajnokság (ORB) első osztályában. Adódik a kérdés, hogy rögtön az amatőr után, hogyan tudtad megugrani az első osztály jelentette akadályokat, volt esetleg valamilyen képzés, vizsga, amit teljesíteni kellett?
– Rögtön az elején tapasztaltam, hogy egy másik világba csöppentem, hiszen akkoriban a legkiélezettebb és egyik legnépesebb kategória élmenőivel találtuk szembe magunkat, szóval az első versenyek nagyon nem voltak egyszerűek. Az én esetemben a tudás elsajátítása autodidakta módon, a tapasztaltabb navigátoroktól ellesett praktikák segítségével, valamint nyilván a versenykilométerek gyűjtésével történt, akkoriban sajnos még nem állt rendelkezésre a napjainkban már egyre népszerűbb navigátor iskola.
Kacérkodtál esetleg pilóta szerepkörrel is, vagy az érdeklődésed inkább csak a navigálásra korlátozódott?
– Oroszlán vagyok, így nem én lettem volna, ha nem próbálom ki magam a baloldali ülésben is. Ennek eredményeként négy évig szerepeltem amatőr versenyeken, amelyek során családi jóbarátunk, Oberling Krisztián diktálta nekem az itinert, egy Suzuki Swift GTI versenyautóban.
Ezzel párhuzamosan, navigátorként is beindult az élet körülötted, hiszen előbb Velenczei Ádám, később Turán Frigyes, majd pedig Vincze Ferenc mellett is láthatott a közönség.
– Így van. Furcsa mód, én, aki kijelentettem a pályám elején, hogy az állandóságra törekszem, – ami a pilóták személyét illeti – 2016 és 2018 között három csapatban is megfordultam. Részben köszönhető volt ez annak, hogy időközben beláttam, hogy a mi szakmánkban a több mint tíz évig tartó állandóság, – noha kényelmes lehet – valahol a szakmai fejlődés gátját jelenti, így új kihívások után néztem. Így utólag elmondható, hogy a szerencse sajnos messziről került ezekben az években, hiszen Ádámmal a sorozatos bukások, Fricivel a technikai meghibásodások, míg Ferivel a kiszámíthatatlan anyagi háttér vetett véget idő előtt az együttműködésnek.
A rallye szakág mellett más vizekre is eveztél, többek között az évek óta, Várpalota által vendégül látott Hungarian Baja tereprallye világkupa futamon is navigáltál, Lónyai Pál, Osváth Péter és Szabó Gergő oldalán. Ezeken a futamokon milyen tapasztalatokkal gazdagodtál?
– Egészen pontosan a rallye-val párhuzamosan, 2014-ben vettem részt életemben először tereprallye versenyen. Ekkor Garamvölgyi Zoltán – aki már ekkor a verseny főszervezője, egyébként pedig Lónyai Pál navigátora volt – csábított el, hogy ugorjak be az ő helyére navigálni. Először, megmondom őszintén, kicsit visszakoztam, de aztán az ilyenkor szokásos „na most mutasd meg” és hasonló zrikálások hatására végül igent mondtam. A szakmai fejlődésem szempontjából rendkívül meghatározó évek voltak, hiszen egy ilyen futamon a rallyeban megszokott pályabejárás nélkül kell a szakaszokat teljesíteni, rengetegszer kell spontán dönteni, valamint a versenytáv is sokszorosa egy hagyományos rallye-nak. Egyszóval, minden tekintetben emberpróbáló.
Sokan talán nem is tudják, micsoda összetett feladat navigátornak lenni, milyen sok dolgot kell teljesíteni ahhoz, hogy egyáltalán el tudjatok rajtolni egy-egy gyorsasági szakaszon. Mesélnél kicsit ezekről?
– Egy verseny valójában már az esemény előtt jó pár héttel elkezdődik, hiszen a versenykiírás megjelenésével már feladatunk van. Amikor ez elérhetővé válik és megismerjük a tartalmát, elkezdjük összerakni az ilyenkor szükséges dolgokat. Konkrétan nálunk nincsen csapaton belül csapatvezetői pozíció, így a különböző teendőket felosztottuk egymás között. Én, személy szerint a szállásfoglalásért, a nevezés leadásáért, valamint az ilyenkor szokásos adminisztrációs dolgokért felelek. Majd a pilótával közösen átnézzük a pályákat, a korábbi években készült belső felvételeket, illetve a már meglévő itinereket. Általában a verseny előtt részt veszünk egy teszten, pályabejáráson, majd a gépátvétel után elkezdődik a harc a másodpercekért. Kevesen tudják, de ezek nem csak az adott szakaszon fontosak, hanem az útvonallapon megjelölt valamennyi állomásra is egy előre meghatározott időpontra kell, hogy megérkezzünk, a rendező által megjelölt útvonalon. Mindezek figyelése is a navigátor feladata.
Többször említetted a történetekben Turán Frici nevét, aki azt gondolom, túlzás nélkül nevezhető eddigi pályafutásod egyik legmeghatározóbb pilótájának. Megtudhatnánk esetleg többet a jelenlegi és a jövőbeni terveitekről?
– A stopper még mindig motivál, szóval azt mondhatom, hogy amíg az egészségi állapotom engedi, addig szeretném folytatni Frici mellett a versenyzést, hiszen az idei már a harmadik együtt töltött szezonunk, ezzel Osváth Peti után immár ő jelenti nekem az állandóságot a versenyzés terén.
Végül, de nem utolsó sorban az érdekelne még, hogy egy munkában és sportban egyaránt sikeres embernek milyen passziója, hobbija van, amely ellátja kellő energiával a dolgos hétköznapok, valamint a kimerítő hétvégi versenyek előtt és után.
– A rengeteg munka és a versenyzéssel kapcsolatos elfoglaltságok mellett sajnos csak nagyon kevés szabadidőm van, azonban néhány éve nagyon megtetszett a SUP-ozás a Balatonon, emellett pedig van két boxer kutyusunk, akik segítségével szintén ki tudok kapcsolódni.
Jöjjön egy villámkérdés: melyik a kedvenc versenyed, gyorsod és melyik pilóta inspirál téged a legjobban?
– Veszprém rallye, Hegyesd és bár nem akarok részrehajló lenni, de a tavalyi verseny óta a Nagylőtér (Öskü) is nagyon a szívemhez nőtt. Míg a pilóták közül Marcus Grönholmot említeném meg az egyedi stílusa és emlékezetes nyilatkozatai miatt.
Leave a Reply