Az Ajkai Képzőművészeti Egyesület tagjai egy hetes unnai tapasztalatcserén jártak a testvérvárosban. A már hagyományosnak mondható látogatás viszonzása volt a múlt évi német képzőművészeti egyesület balatonszepezdi táborozásának. Ezeknek a kölcsönös együttléteknek nem titkolt célja, hogy megismerjük egymás művészetét. Tanuljunk egymástól festési módszereket, eljárásokat. Tájékozódjunk a másik országban elterjedt képalkotási trendekről.
Ez évben öt egyesületi tag és egy fő művelődésszervező volt a mikrobusz utasa. Arról, hogy milyen szeretettel fogadtak bennünket unnai barátaink, csak felsőfokú jelzőkkel lehetne írni. Egy alkalommal tiszteletünkre fogadást adott a város polgármestere Werner Kolter is. A találkozás stílusosan egy olasz étteremben történt. A városban ugyanis Olasz Hét volt. Unna másik testvérvárosa Pisa volt a vendég. Leírhatatlan látványos városdekoráció alatt – polgármester szerint egy millió színes égőt használtak fel az utcák esti kivilágításához. Mindenütt az olasz vendéglátás pavilonjai, sátrai csábították a városba látogató sok ezer vendéget.
Erről a rendezvényről is hosszan lehetne írni, de elsősorban nem a szórakozás miatt voltunk hivatalosak. A Kunstforderer egyesület székhelyén, Ilona Hetmann galériájában volt a kölcsönös alkotás székhelye. Küldöttségünk tagjai itt hullámpapírból készült nagy teherbírású dobozokat festettek. Mindenki a saját ötlete, elképzelése és stílusa szerit. Közben láthattuk alkotni német barátainkat is. Ezek a dobozok ülőalkalmatosságnak készültek, főleg gyermekek, fiatalok részére, iskolába, templomokba, közösségi foglalkozásokon való felhasználás céljából.
Vendéglátóink gondoskodtak arról is, hogy megismerhessünk olyan alkotásokat, amelyek túlmutatnak a hétköznapi gyakorlaton. Két galériában is jártunk. Láthattunk mini szobrokat (berendezéseket), amelyek régi használati tárgyakból készültek. Különlegességük volt, hogy mindegyik mozgott, forgott, vibrált, és számunkra megfejthetetlen módon világított.
A másik galériában különleges eljárásokkal készült festményeket és hiper-modern szobrokat tanulmányozhattunk. Jártunk egy művészien kivitelezett lakberendezési tárgyakat, szobrokat előállító díszkovács műhelyben is. Az itt készült lépcsőkorlátot később, egy művészbarátunknál tett családlátogatás alkalmával funkciójában is láthattuk.
Mivel Unna ugyanúgy, mint Ajka több társközségből áll, vendéglátóink végigvittek bennünket ezeknek a csatolt településrészeknek a területén. Láthattunk középkori tűzjelző-kilátó építményt. A falvakban évszázados un: fakverkes /magyar kiejtés szerint írva/ lakóházakat tekinthettünk meg. Láttunk a ledöntött hírhedt berlini fal eredeti darabjából készült emlékművet is.
Megmutatták a város egyes lakóházai előtti, járdába süllyesztett kis réz emléktáblákat. Melyekre a II. világháború alatt abból a házból elhurcolt zsidó lakosok adatait vésték.
Nagyon tartalmas időtöltés után, sok tapasztalattal és élménnyel tértünk haza. A jövő évi alkotótáborba pedig meghívtuk művészbarátainkat.
Varga György
Leave a Reply