Az Ajkai Bánki Donát Természetbarát Egyesület nyugdíjas turistái 43 fővel, 4 napos, autóbuszos túrán vettek részt elsősorban Nógrád megyében.
Bár a sűrű program még Vácon, Pest megyében kezdődött, ahol a várfalról Géza fejedelem bronz szobra nézett le ránk. A városi séta 3 és fél óráig tartott, remek helyi vezetőnkkel. Sok információt gyűjtve, tudásunkat gyarapítva, megelégedve köszöntünk el Pétertől.
Egy jó pohár sör, illetve finom fagylalt után Balassagyarmat következett. A valamikori megyeszékhely azzal érdemelte ki a Civitas Fortissima – legbátrabb város! – címet, hogy polgárai fegyvert fogva, 1919 januárjában kiűzték a cseh megszálló csapatokat. Itt a Palóc Múzeumot és parkját néztük meg, majd a városban sétálgattunk. A vacsora és a szállás is a helyi kollégiumban volt.
Második nap a reggeli után Szécsénybe utaztunk. Az 1705-ös itteni országgyűlés választotta fejedelemmé II. Rákóczi Ferencet. Először a vársétányon nézelődtünk, s mire kinyitott a Forgács kastély, már körbe jártuk a kis tavat, olvasgatva a tanösvény tájékoztató tábláit. A Kubinyi Múzeum érdekes volt, és a kastély környéke gyönyörű szép, tele virágokkal. Mindenki fényképezett templomokat, ferde tornyot, ódon városképet.
Tovább haladva, egy kis idő után más történet várt bennünket Ipolytarnócon. A 23 millió éves megkövesedett fák, akkor élt állatok lábnyomai, falevelek lenyomatai vittek bennünket időutazásra. Az árnyas völgyben kellemes volt a séta, s a 3 unokának nagyon tetszett ez a különleges világ. Főleg a sűrű bokrok közül előbukkanó ős orrszarvú (rekonstrukciója), vagy a hatalmas medvekutya, sőt az ál-kardfogú fenevad (szobra) is. De még meg kellett mászniuk a lombkorona tanösvényt… Hát ez szuper volt!Szállásunk Salgótarjánban a Lórántffy Zsuzsanna kollégiumban, vacsoránk, reggelink egy közeli étteremben.
Következett a „legkeményebb”, a harmadik nap, amikor három várat igyekeztünk meghódítani. S mint tudjuk, a várak többségében magaslaton vannak! Először átrándultunk Szlovákiába, Fülekre. A hatalmas vár romjai lenyűgözőek, a tárlatvezetés is igen jó volt. A nagy melegben itt is kellett a fagyi, és az „árpalé”…
Somoskő vára is szlovák területen van. Bár a tövén Somoskő falu a miénk, de a Trianoni döntés kikanyarította az országhatárt, elvették tőlünk ezt a szépséges várromot, ahonnan át lehetett integetni Salgó várához! Már igyekeznünk kellett a délutánban, hogy a Salgót is „kipipálhassuk”! Ide most erősen emelkedős erdei úton, sziklákon lépkedve jutottunk fel, és innen integethettünk át Somoskőre. A panoráma leírhatatlan. Hatalmas erdőségbe ékelve a távolban láthatjuk Salgótarján egyes városrészeit, a valamikori falvakat. Megérte a fáradtságot!
A negyedik napon Tar község következett, ahol a látnivaló Pokoljáró Tar Lőrinc vára. Alatta a szépen felújított, fehérre festett erőd- illetve kerített templommal. Nem messze a Kőrösi Csoma Sándorról elnevezett Sztupát is felkerestük. Az érdekes építmény egy egészen más hitvilágba „repített” bennünket. De várt ránk a kihagyhatatlan Hollókő vára, és a csoda, az élő Falu Múzeum. Bekukkantottunk ide-oda, s végén beültünk egy vendéglőbe, ahol valódi cigányzene mellett, jó hangulatba kanalazhattuk a palóc levest, a Jókai bablevest, vagy más finomságokat. Még a falu határában búcsúzóul utolsó képeket készítettünk a hatalmas holló szoborról.
De még valami hiányzik a leírásból! Ugyanis velünk voltak Egyesületünk legtermékenyebb geoládázói! Nos ők is eredménnyel zárták a túrát, a 14 találatukkal. (Részletek a www.geocaching.hu honlapon…)
Remek időnk volt, hálát adva az Égieknek. Minden úgy sikerült, ahogyan vezetőnk, Káldi Géza megálmodta. Köszönjük neki és várjuk a folytatást!
Csuba Erzsébet
Leave a Reply