Amit a sors egyik oldalon elvesz, a másik oldalon kamatostól visszaadja. Ezek a gondolatok határozzák meg Radics Anita eddigi életét. Városunk tehetséges, sokrétű alkotóját szerénysége miatt kevesen ismernek még lakóhelyén is. A tósokberéndi művészek tavalyi kiállításán, aztán mindenki meggyőződhetett tehetségéről.
1975-ben születetett Ajkán. Hét éves korában költözött a családdal a tósokberéndi városrészbe. Itt járt általános iskolába. A rajzórákat nagyon szerette, főleg az aprólékos „szöszmötölős” feladatok jelentettek számára örömöt. Többször szerepelt sikerrel rajzpályázatokon. Szívesen merített az állatvilágból, a természetből témákat.
Porcelánfestőnek tanult és szakmunkás vizsgát sem kellett tennie, mert az országos szakmai versenyen olyan jól teljesített. Az általa festett dísztárgyak, étkészletek, vázák a világ számos országában díszítik a lakásokat, éttermeket. A mediterrán kert motívumra a legbüszkébb.
A kialakult betegsége, aztán a porcelánfestői munkáját derékba törte. 1999-ben derült ki, hogy Spinalis Izom Atrophiája (SMA), köznapi névén izomsorvadása van, annak is egy olyan válfaja, amely nagyon ritkán fordul elő. Folyamatosan romló állapotot hozó, lassú lefolyású betegség, amelyre napjainkban még nem találtak gyógymódot. Sajnos ez a betegség a végtagokat támadja meg először, így mozgásában korlátozva van és a munkáját is gátolja, mert az ujjait nem minden esetben tudja irányítani. Így napjainkban már rokkant nyugdíjas.
Azonban akaratos ember lévén – amelyet apukájától örökölt – nem hajlandó elfogadni a betegségét, így állandóan új célokat tűz ki maga elé és megpróbálja kihozni magából a legtöbbet. Nem akarja feladni. A fájdalmai ellenére is alkot, sőt, a munkája során eltereli a figyelmet a bajáról. Legtöbbször akkor érzi a fájdalmat, amikor megszakítja az alkotást, amit terápiaként fog fel. A leghatásosabb gyógytorna az ujjainak a gravírozás, a festés. Érdekes, ha az ecsetet a kezébe veszi, elkezd festeni, akkor a remegés alább hagy egy ideig.
Az ünnepek előtt az alkalomhoz illő emléktárgyakat készít. Karácsonykor gömbökre miniatúrákat fest, húsvétkor különféle tojásokat díszít, gravíroz, amely új teret nyitott számára. Az apró, mértani pontossággal készült mintákat saját maga tervezi meg. Nagyon jó érzés számára, amikor elkészül egy-egy darab. Ezek mellett akvarelleket, olajképeket fest, amelyek témáját szintén a természetből meríti. Az állat- és növényvilágot szívesen örökíti meg. Természetesen kedvenc kutyáit is megfestette.
Folyamatosan új célokat tűz ki maga elé, amelyek erőt adnak a munkájához, az élet megpróbáltatásaihoz. Fejleszti meglévő képességét. Új technikákat tanul és finomítja a már ismert stílusokat. Nyitott minden új, a szakmába vágó dologra. Szerencse, hogy az internet kitárja a világot előtte, így hozzásegíti eddig ismeretlen területek felfedezéséhez.
Anita a mindennapokban nehezen közlekedik, mivel az agyából az utasítások nem jutnak el az izmaihoz, hiába tudja, hogy a lépcsőn fel kell emelni a lábait, sajnos azok nem engedelmeskednek. Mivel elég könnyű, így az emeletekre a családtagok szokták felvinni. A mindennapos közlekedésében szükséges számára a rollátor és a könyökmankó használata. A városban sem tud egyedül közlekedni, mert elesik és sajnos az emberek egy részében nem elsősorban a segítséget, inkább a megvetést látja, viszont az autóban, ami számára van átépítve, ott egyenrangúnak érzem magam, és az nagyon jó érzés.
Radics Anita hozzáállása példaértékű lehet mindannyiunk számára. Megmutatja nekünk, hogy soha, semmilyen körülmények között nem szabad feladni a céljainkat. A betegségekre csupán az élet megpróbáltatásaiként kell tekinteni, azok semmi esetre sem akadályozhatják az álmaink megvalósítását. Tehetséggel és kellő kitartással a vágyaink elérhetők még akkor is, ha nehézségekkel tűzdelt az az út, melyet a sors szabott ki számunkra.
Leave a Reply