Siralomvölgy 1909 címmel nyílt kiállítással emlékezik a város a 114 éve, 1909. január 14-én reggel történt, 55 emberéletet követelt bányaszerencsétlenségre, amelyik a második legnagyobb volt az országban. A Gyula tárón és a főaknán 259 személy szállt le a tragédia napján. A kiállítás gazdag anyagát Horváth Károly nyugalmazott bányamérnök, a Bányászati Múzeum szakmai vezetője ajánlotta a megjelent egykori bányászok, hagyományőrző egyesületek tagjai és az érdeklődők figyelmébe január 13-án. Bevezetőjében elmondta, ritka, hogy egy múzeum egy másik múzeumban nyit kiállítást. Ennek oka, hogy a Bányászati Múzeumban a most kiállított tárgyak az épület állapota miatt nem látogathatóak, valamint az, hogy a téli hónapokban nehéz a feljutás, ezért lehozták a városközponti kiállítóhelyre azt. A kiállításon a helyszínről, a bányáról, a temetésről készített fotók, újságcikkek, festmények idézik fel a történeteket, és láthatók Borbálát, a bányászok védőszentjét ábrázoló szobrok, az iparághoz kötődő porcelánok, plakettek.
Horváth Károly a 114 évvel ezelőtti eseményekről szólva elmondta, hogy a tragédia napjának reggelén a légaknába telepített szellőztető gép ellenőrzését követően az aknában tűz keletkezett. A szellőztetőt leállították, utasítás adtak az emberek felszínre hozására. A légáram ismeretlen okok miatt megfordult, a füst a gyülekező emberekre szállt. A menekítés rendben folyt egy ideig. A bányamécsek kialudtak, mindenki menekülni akart. A 8 személyes kasba 11 ember szállt be, amely beszorult. A lent rekedt 44 személy valamint a kasban lévők füstmérgezésben meghaltak.
A korabeli vizsgálatok nem törekedtek a tragédia okának pontos kivizsgálására, sem az esetleges felelősök megnevezésére. A témában később sok elemzés és írás született. Németh György, a bánya egykori vezérigazgatója néhány éve Padragon tartott előadásában elmondta, hogy mivel az ajkai bánya nem tartozott a sújtólég veszélyesek közé, ezért bányaméccsel világítottak. Valószínű, az történhetett, hogy amikor a műszak kezdetén a légaknába bevilágítottak, a légsebesség miatt egy kanócdarab lesodródott, és tüzet okozott. A felhalmozott szénpor több tíz méteres lánggal égett.
A halottak közül 24 a felsőcsingeri temetőben nyugszik, 8 Bódén, a többiek pedig falujukban. A történésnek az érintett családok számára borzalmas következményei lettek, elveszítették a kenyérkeresőt, férjét, édesapát, és el kellett hagyniuk a bánya által biztosított lakóhelyet. Akik be voltak jelentve, kaptak anyagi segítséget, de a bejelentés nélkül foglalkoztatottak családjának az sem járt.
A kiállítás megvalósításában nyújtott segítségért köszönetet mondott Angermayer Judit muzeológusnak és munkatársának, Rénes Andrásnak. A kiállítás február 12-ig látogatható.
(ta)
Fotó:Gyarmati
Leave a Reply