Generális vizitáció volt az Ajka-Tósoki Református Társegyházközség gazdálkodását érintően, amelynek pozitív eredményéről kaptak tájékoztatást a szép számmal megjelent gyülekezeti tagok az Ajka központjában, a Templomdombon álló, 1783-ban felszentelt templomban tartott ünnepi Istentisztelet befejezése után a közelmúltban.
A híveket és a vendégeket, azaz Steinbach József püspököt, Tóth András esperest és Köntös László lelkészi főjegyzőt Sándor József, a gyülekezetek lelkipásztora köszöntötte. Az istentisztelet kezdetén a gyülekezet a 165. Itt van Isten közünk című dicséretet énekelte nagy átéléssel. Majd a püspök a Pál apostolnak a Filippikhez írt levelének a 4. fejezetéből a 10-15-ig tartó igeverseket olvasta fel és mondta el róluk a Szentlélek segítségével kapott gondolatait, tanításait.
Nagy volt az örömöm az Úrban írja Pál apostol annak kapcsán, hogy fogságában a Filippiben élő gyülekezettől adománygyűjtésből származó ajándékokat kapott. Nem csak az adományoknak örvendett Pál, hanem főként annak, hogy az Úr alkalmat és erőt is adott e gyülekezetnek, hogy ajándékozni is képes legyen. Az adni tudás képessége a mai önzőséggel teli korban sem adatik meg sokaknak. Pál tudja, hogy ez öröm forrása azok számára, akik erre képesek. Aki másokat felüdít, az maga is felüdül. Ha Jézusban vagyunk, akkor az oly mértékben gazdagít meg minket lélekben, hogy az túlcsordul rajtunk és képessé leszünk másokat is részesíteni ebből az ajándékból. E bővelkedés a Krisztustól kapott gazdagságban arra kötelez minket, hogy adakozzunk. Elsősorban a ránk bízottakon kell tudni segítenünk, a családban és a gyülekezetben köröttünk élőkön. De találhatunk e közösségeken kívül is rászorultakat nagyon nagy számban. Mindenkin persze nem segíthetünk, ezt nem is várja el tőlünk senki.
Ajándékokat elfogadni és annak őszintén örülni sem könnyű, mert sok esetben hátsó szándékra gyanakodhatunk, amikor ajándékot kínálnak nekünk. Az elfogadás képessége is az Úr ajándéka. Az a hatalmas szeretet, amelyet Isten Jézuson keresztül mutat ki felénk a bűnbocsánat és az öröklét elérhetősége által tesz képessé minket az elfogadás okozta valódi öröm érzetére is. Minden ember egész élete során gondoskodásra szorul. Isten gondoskodása nélkül nem élhetünk boldog életet, amit akkor kapunk meg teljességgel, ha vele járunk. Csak Jézus segítségével sajátíthatjuk el az adni és elfogadni tudás művészetét. Adassék meg e képesség mindannyiunknak, kérte az Úrtól befejezésül az igehirdető.
A vendégek és a gyülekezet tiszteletére, valamint megörvendeztetésére a hittanos fiatalok adtak elő verses-dalos műsort az Istentisztelet befejezéseként.
Peternics Mihály
Leave a Reply