A közösség, a társadalom megbecsülésének jeleként ünnepeltük világszerte november 12-én a Szociális Munka Napját, ekkor köszönjük meg a szociális szakembereknek, hogy az elesettekért, a kirekesztettekért, a támogatásra, a segítségre szorulókért dolgoznak. Teszik ezt töretlen elhivatottsággal, meggyőződéssel és szakmai alázattal.
Munkájuk rendkívül felelősségteljes, amit csakis odaadással érdemes végezni. Eközben az is lényeges, hogy megbecsüljék önmagukat és egymást – kölcsönös tisztelet, összefogás, egyfajta szövetség jellemzi őket. Tudatosság és számtalan készség, áldozatvállalás és teherbírás szükségeltetik mindehhez. Fontosak számukra a hagyományos emberi értékek, úgy, mint: tisztesség, becsületesség és őszinteség.
A segítőkészség nem elég, ennél több kell, ez pedig a professzionalitás, vagyis a szakmai tudás. A szociális munkások képesek segíteni azoknak az embereknek, akik problémával küzdenek az élet bármely területén. Minden esetben az a céljuk, hogy képessé tegyék a hozzájuk fordulókat a problémáik megoldására. Értő figyelemmel hallgatják őket, pozitív elfogadással viszonyulnak hozzájuk, de felvállalják a konfliktust is, ha arra van szükség. Munkájuk sokszínű és szerteágazó, rugalmasságot, kreativitást és spontaneitást, ugyanakkor határozottságot és döntésképességet is megkövetel tőlük.
A társadalmi problémák észlelhetőek a szociális ellátórendszerben, hiszen az aktuálisan jelenlévő változások megjelennek a családok életében, befolyásolva ezzel a mindennapjaikat. Az emberek olyan problémákkal is szembetalálják magukat, melyekkel korábban még nem találkoztak és gyakori, hogy azok kezelésére, megoldására nincsenek eszközeik. Lehet az kapcsolati konfliktus, tanácstalanság a gyermeknevelésben, megélhetési vagy lakhatási probléma, időskor, váratlan betegség, veszteség, gyász. E sajátos tudás birtokosai a konkrét, azonnali, olykor nélkülözhetetlen segítségen túl konfliktuskezelő, válságmegoldó technikákat, módszereket is átadnak, hogy a mindennapi életben való boldogulást megkönnyítsék.
A kora tavasztól terjedő koronavírus szintén bizonytalanságot, félelmet, feszültséget teremt a társadalomban, mely alól a szakemberek sem kivételek. Ők éppen úgy aggódnak a családtagjaikért, mint bármelyikünk, emellett azoknak a családoknak a sorsa is fontos számukra, akikért felelősséget vállaltak a munkájuk során. Segítőként arra törekednek, hogy támaszt nyújtsanak az időseknek, a felnőtteknek, a gyermekeknek egyaránt. Ebben a krízis helyzetben is félre kell tenniük saját félelmeiket és határozottnak, ugyanakkor megértőnek kell lenniük, hogy biztonságot tükrözzenek és segíteni, támogatni tudják a segítségért folyamodó embereket. A nehezebb anyagi körülmények között élő családoknak többek között élelmiszeradományokkal, tisztítószerekkel, szájmaszkokkal tudnak segíteni, illetve a digitális tanrend időszakában hidat képeztek a családok és az iskolák között, segítve az együttműködésüket.
Szociális munkásnak lenni jóval több, mint munka: szolgálat ez, a szó legnemesebb értelmében. Ebben a szerteágazó munkában azonban nélkülözhetetlen a szociális munkás szakma és a társszakmák közötti együttműködés. A Szociális Munka napja azokról szól, akik a nehézségekkel küzdő emberekkel nap, mint nap közvetlenül találkoznak és erőn felüli áldozatos munkát végeznek. Csapatmunkáról van szó, hiszen ebben a szakmában közösségi szellem, összefogás nélkül lehetetlen a boldogulás. Közös erővel, kifogyhatatlan szeretettel végzik hivatásukat, a segítést.
Köszönjük munkájukat!
Leave a Reply