Elérkezett a paradicsomszüret ideje. Ha télen sem szeretnénk lemondani a paradicsomos ételekről, akkor itt az idő, hogy házi paradicsomlé, paradicsompüré, szárított aszalvány, ketchup és megannyi fűszeres variáns készüljön belőle. De most ne merüljünk el a gasztronómia világában, inkább tekintsünk vissza kicsit a múltba.
Van egy örök kérdés amiben még sokan bizonytalanok a paradicsommal kapcsolatban. Zöldség, vagy gyümölcs? A botanikai definíció szerint a paradicsom azért számít gyümölcsnek, mert vannak benne magvak és a növény virágából fejlődik ki a termése, ami bogyótermés.Termesztéstechnológiai és felhasználási szempontból nézve inkább zöldség, mert jellemzően egyéves kultúrnövényként termesztjük, melyet minden évben újra kell telepíteni, míg a gyümölcsök termesztése a legtöbb esetben évelő, több évig termő ültetvények formájában jellemző.
A tengerentúlon is hatalmas vita kerekedett egykor a témában, olyannyira, hogy a Legfelsőbb Bíróságnak kellett törvénybe foglalni a paradicsom hovatartozását. A történet szerint 1886-ban a New York-i kikötőben partra rakodtak egy szállítmány paradicsomot. Edward Hedden, a vámtiszt az áru tulajdonosát arra kötelezte, hogy fizesse meg a zöldségekre kiszabott 10 százalékos vámot, ám az importőr ezt nem fogadta el. John Nix arra hivatkozott, hogy a paradicsom nem zöldség, hanem gyümölcs, és mint olyan, vámmentességet élvez. Pereskedtek pár évet, hogy eldöntsék ezt az életbevágóan fontos kérdést, és végül a Legfelsőbb Bíróság döntött. A paradicsom bizony zöldség. Horace Gray bíró azzal indokolta a döntését, hogy mivel a paradicsomot nem önállóan, desszertként, hanem egyes fogások mellett salátaként fogyasztjuk, ezért nem lehet gyümölcs.
Mindegy, hogy zöldségnek, vagy gyümölcsnek hívjuk, egy biztos ilyenkor nyár végén, nagy népszerűségnek örvend a rendkívül egészséges, nap érlelte, zamatos paradicsom. Nyersen, főzve, salátának, vagy szósznak, számtalan módon elkészíthetjük. Hihetetlenül sokoldalú és vitamindús növény. Számtalan fajtájának változékonyságát a bogyók mérete, száma, színe, alakja adja. Növekedési típus szerint megkülönböztetünk folytonos, determinált és féldeterminált fajtákat. Bogyóalak szerint gömb, lapított, megnyúlt és szögletes alakúakat. Méret szerint lehet koktél, cherry, közepes és nagy méretű. Termesztési mód szerint szabadföldi, hajtatási és mindkettőre alkalmas fajtákat. A termés színe is rendkívül változatos lehet a klasszikus pirostól egészen a feketéig megtaláljuk a piacon.
Egy mítosznak köszönhetően a paradicsomot egészen a XIX. század végéig afrodiziákumként ismerték. A legenda szerint egy Afrikából hazatérő francia utazó egy páratlanul finom zöldségről mesélt olasz séfjének. Az utazó találmányát “pomme de Moors”-nak, a mórok almájának nevezte el. A szakács gyenge francia tudásával úgy értette, hogy a szerelem almáját Pomme d’amore emlegeti gazdája, és ez alapján keresztelte el a paradicsomot olasz nyelven “pomodoro”-nak. Magyar neve az édent idézi. Dr. Bálint György kutatásai szerint már Lippai János 1661-es kertészeti leírása megemlíti, de egészen a XIX. század végéig inkább csak az úri konyhákban tűnik fel. A paraszti háztartásokban sokáig szinte kizárólag főzve használták lecsónak, illetve az augusztusban befőzött léből levest, szószt készítettek. Nyersen, salátának, hidegkonyhai ételekben a XX. század második felében terjedt el.
Egy neves gyógyszerész, Varró Aladár Béla a múlt században összegyűjtötte a gyógyhatású növényeket. Könyvében a paradicsomot hatásos vértisztító, vesetisztító és erősítőszerként említi. A paradicsomlében sok az A-vitamin, többek között ennek is köszönhető, hogy serkentőleg hat az immunrendszer működésére. Szintén A-vitamin tartalmának köszönhetjük, hogy rendkívül jól hat a bőrproblémák gyógyításában, ezért a kozmetikában is szívesen használják. A benne lévő enyhe savak jótékony hatásúak, így remek arctisztító pakolásnak. A paradicsom egyike azon kevés zöldségfélének, amelyből alkoholos italt, koktélt is kevernek. Ez a Bloody Mary, amely gin, vagy vodka hozzáadásával készül.
Hívjuk akár zöldségnek, vagy gyümölcsnek a paradicsomot, egyben mindenki egyetért, a saját kertből szedett alapanyagból készült jó tányér lecsónak párja nincs!
Leave a Reply