A művészet mindig személyes üzenet, a gondolati tér ábrázolása. Egy munka soha nem úgy kezdődik el, hogy tudjuk merre, milyen irányba halad. Úgy veszi kezdetét, mint egy kikerülhetetlen meghívás, az érint meg, amiben felismerem a saját történetemet. Ezekkel a szavakkal nyitotta meg Csabai Tibor grafikusművész a Transzparencia című tárlatot a művelődési központ kiállítótermében november 17-én.
Az alkotó emberek biztosan egyetértenek a fenti gondolatokkal – hiszen minden egyes munka hasonlóképpen születik: amikor belekezdünk, még nem tudjuk pontosan, mi is fog belőle kialakulni, mi lesz az, ami érzéseink és gondolataink által megteremtődik bennünk, megvalósul, a végeredmény pedig láthatóvá válik. Csabai Tibor, Ursula Etzlinger-Staf és Koppándi József képzőművészek képeken, szobrokon ábrázolják a bennük rejlő értékeket. Az összművészeti rendezvényen ezt minden látogató megtapasztalhatta. Közreműködött Csabai Csongor és Madácsi István táncos is a befogadásban.
Bátran mondhatjuk összművészetinek, hiszen a grafikák, festmények, szobrok mellett vers, zene és tánc is szerepelt a programban, ami nyilvánvalóvá teszi, hogy a mély érzéseket, gondolatokat több formában is kifejezhetjük – ezáltal komplexebb képet mutatnak: még érthetőbbé és élvezhetőbbé válik a mondanivaló. A múlt és jelen, a születés és elmúlás, na és persze a közöttük zajló időszak – amire mindannyian másképpen emlékezünk, a töredékek, foszlányok életünk eseményeiről – sokféle módon megjeleníthető.
A művészekről, illetve a közös kiállítás előzményeiről megtudtunk néhány információt: történt egyszer, néhány évvel korábban, hogy három ember, akik azelőtt még soha nem találkoztak, egymás személyes történetének részesévé lettek. Tették ezt a Magyarpolányi Művésztelep keretei között. Így Csabai Tibor grafikusművész meghívására Ausztriából érkeztek hozzánk, hogy együtt rendezzenek egy kiállítást.
A transzparencia átláthatóságot jelent. Kepes György festő szerint: ha két vagy több figura részben takarja egymást, mindegyikük magának követeli a közös átfedett részt, térbeli ellentmondás keletkezik. A figurák áttetszők, kölcsönösen egymásba tudnak hatolni, anélkül, hogy optikailag szétrombolnák egymást. Lehetővé teszik a különböző térhelyzetek egyidejű észlelését. A tér nem csak hátrafelé lép, hanem állandóan fluktuál. Az áttetsző figurák helyzetének kettős jelentése van, mivel mindegyik figurát hol közelebbinek, hol távolabbinak látjuk. Az átlátszóság optikai közhely ma már, de mindenütt jelen van. Egy anyag, egy tárgy akkor igazán transzparens, ha nem csak tapintással érzékeljük, hanem beleütközünk, ahogy a látható világ és közénk áll. A legtökéletesebb aktív transzparenciát a szem képviseli.
Koppándi objektjein, kollázsain látszik a hatalmas munka, ahogy az anyag minden rétegét megérinti. Heroikus feltárást végez: emlékezni szeretne és rájön, ez néha már lehetetlen. A foszladozó emlékezet jelenik meg a plasztikáiban.
Ursula Etzlinger-Staf képei vegyes technikával készültek, de a kiindulási pont a komputer technika, a tér állandóan fluktuál. Expresszionista hévvel építkezik. A modernséget mutatja meg, a virtuális világunkat. Azt, hogy a látszatok rabjaivá lettünk.
Csabai Tibor kreatív alkotásai, (többek között: kő-bronz, monotypia, hajlított acél, akrill, festett fa) többféle technikával készült töredékei, emlék-darabkái szintén megtekinthetőek a tárlaton december 1-ig, hétköznapokon 9-17 óráig, szombaton 9-15 óráig.
Szentmártoni János: Ars poetica helyett
Sokáig kerestem formáját a szónak,
mi előtt – ha törnek is – meghajolnak.Vizsgáltam felülről, míg testévé lettem,
s mi előtte voltam, lassan elfeledtem.Mi előtte voltam: élmény, anyag, élet,
mint időző felhő, porladt, semmivé lett.Néhanapján földbe bújok, árkot ások,
gyökérbe fonnak apró megalkuvások.Valamit építek mégis, napról napra,
hogy készen legyen majd felavatva –mert felépülök egyszer: ágakból fészek,
s mi előtte voltam: élmény, anyag, élet,újra forrni kezdhet bennem, üres forma,
s leplet rántva kel fel, ki már haldokolna.
Leave a Reply