Ezen a héten a Szemtől szembe rovatunkban, a több évtized kihagyás után újra megalakult ajkai tűzoltó egyesülettel foglalkozunk. Vendégeink voltak az Ajkai Szó videó műhelyében Pad Ferenc, önkormányzati képviselő, az egyesület elnöke, és az éppen nyugállományba készülő Katona Zoltán tűzoltó alezredes, az egylet alelnöke.
Az ötlet az ajkai (volt) tűzoltók fejéből pattant ki. Ők azok, akiket rabul ejtett a hivatásuk és akár nyugdíjas éveikben is igyekeznek bajba jutott embertársaikon segíteni. Persze mindez nem jelenti azt, hogy fiatalokat ne várnának az egyesületbe, akik így közelebbről és minden elkötelezettség nélkül megismerkedhetnek a szakmával, a tűzoltó élettel, ami merőben különbözik más emberek életétől és azokkal, akik hasonlóan gondolkodnak az egyébként hasznos „őselem” elleni védekezésről.
Az egyesület igazi neve egyébként Ajkai Önkéntes Tűzoltó és Sport Egyesület, ami már jelzi az idők változását és kicsit utal arra is, hogy egy jó tűzoltónak jó kondiban is kell lennie – még ha önkéntes is – hiszen a váratlan feladatok váratlan(ul nagy) megterheléssel is járhatnak.
Pad Ferenc elnök az őskortól kezdte, amikor a tüzet isten ajándékának tekintették, Hammurabi, a négyezer éve élt babiloni királlyal folytatta, aki ugyancsak gondosságot várt el a városlakóktól a tűzrakó helyek kiválasztásánál, majd elért Ajkáig is, ahol a XIX. században már megjelentek az önkéntes tűzoltóskodás kezdetei. Hiszen a tűz nem csak hasznos, de veszélyes is tud lenni, oltása jól felkészült szakembereket igényel.
Katona Zoltán elmondta, hogy az egylet egyelőre főleg gyakorló, vagy már leszerelt tűzoltókból áll. Van ugyanis egy „szerelem” része a dolognak: ha valaki úgy élte e az életét, hogy mindig másokon akart segíteni, nyugdíjasként sem bír tétlenül ülni, ha pusztító tüzet lát.
Az elnöktől megtudhattuk azt is, hogy Magyarországon, legelőször Aradon alakult (még a monarchiában) tűzoltó egylet, mégpedig 1835-ben. A sorra alakuló egyletek alapvető célja a tűzoltás volt, de járulékos tevékenységként a kulturális élet szervezésében is letették a névjegyüket. 1860-tól a századfordulóig nagyon sok ilyen közösség alakult és egyre nagyobb szerepet kaptak a tűz oltásában. Az államosítás útján elévülhetetlen érdemeket szerzett gróf Széchenyi Ödön (a „legnagyobb magyar” fia), akinek az iniciatívájára 1888-ban megszületett a tűzoltás körülményeit szabályozó első törvény. Akkoriban szervezett állami tűzoltóság még nem is létezett, leginkább csak szabályok voltak. 1888 volt az az év is, amitől kezdődően, legelőször Ajkán, aztán sorra a környező településeken létrejöttek az önkéntes egyletek. Először az üveggyárban alakult ipari tűzoltóság, majd a bányánál és a timföldgyárnál is. Az igazán államinak nevezhető tűzoltóságok szervezése, főleg a nagyobb városokra korlátozódva, a II. Világháború után kapott lendületet. Furcsa módon ez okozta az egyesületek elhalását, megszűnését is.
Napjainkban átértékelődni látszik a tűzhöz való viszonyunk, főleg mióta a globális felmelegedés következtében egyre szaporodnak a pusztító erdő- és bozóttüzek. Ami nem csak a lakosság bevonását, de oktatását is jelenti: mikor, mit kell tenni, ha támad a vörös kakas.
Katona Zoltán elmondta, hogy a jelenlegi beszélgetésre azért kerülhetett sor, mert megtörtént az egyesület hivatalos bírósági bejegyzése, számlát is nyitottak az egyik banknál, most már „élesben” működhetnek, így elkel némi promóció… Városunkban egyetlen egyesületbe várják a különböző városrészből jelentkezőket. Támogatást várnak magánemberektől és cégektől is, akik fontosnak látják felkarolni ügyüket, de pályázatokon is szeretnének indulni, amivel bővíthetik anyagi forrásaikat. Kacérkodnak a speciális mentés gondolatával is, céljaik között ez is szerepel. Ugyanúgy, mint a tűzoltó versenyek szervezése, illetve az ilyen rendezvényeken való részvétel. Elnökségük három tagból áll, a jelenlévőkön kívül Geri Gyula alelnök is segíti munkájukat.
Küldetésükben szerepel az önkormányzatokkal való együttműködés is. Internetes honlapjuk még nincs, de ha valaki kedvet érez a kapcsolatfelvételre, az elnökség tagjain kívül fordulhat az ajkai hivatásos tűzoltókhoz is.
Lékó Sándor
Fotó: Lékó S.
Leave a Reply