Újabb vezetőjétől volt kénytelen (?) megválni a Magyar Imre Kórház. Dr. Nagy Zoltán főigazgató önkéntes távozása után, amit részben a szakdolgozói béremelésnek nevezett bohóctréfa válthatott ki (lásd ezzel kapcsolatos írásunkat!), a megyei egészségügyi intézményeket vezető, erős Margit-kórházi kötődéssel rendelkező menedzsment úgy döntött, hogy megválik a kórház üzemeltetési igazgatójától is, aki tudomásunk szerint utolsóként állt ellent a kórház szervezeti és működési szabályzata módosításának, így most már lehetővé vált a központi utasítások korlátozás nélküli alkalmazása. Vagyis az „akié a föld, azé a vallás” elven eljárva teljhatalmat kapott az osztályok átszervezésében és/vagy megszüntetésében.
Várható volt, hogy az országszerte tapasztalható szakemberhiányból adódó következmények – osztályok szüneteltetése, illetve végleges bezárása – előbb-utóbb Ajkán is éreztetik majd hatásukat és a Belügyminisztérium itt is megtalálja a módját, hogy átszervezési törekvéseit érvényre juttassa.
Persze vannak még optimisták, akik várakozással néznek a jövő elé és nem adnak igazat azoknak, akik szerint az Ajkán szülő nők a korábbinál jóval hátrányosabb körülmények között, a szerencsének és a szerencsétlenségnek jobban kiszolgálva hozhatják majd világra csecsemőiket és – mondhatnánk – az „Excel táblák áldozatául” válhatnak. A központban összesített adatok alapján született, mondjuk ki: a humánum legkisebb szikráját is nélkülöző döntések növelik az esélyét annak, hogy a komplikáció mentesnek induló szülések tragédiába fordulnak és megfelelő időben elérhető segítség híján a magát családbarátnak hirdető kormány szégyenfoltjává válnak. Ez a folt azonban olyan lesz, amit soha nem lehet majd eltávolítani a döntéshozók lelkéről, neveztessék az Pintér Sándornak, vagy Orbán Viktornak, vagy a Sátánnak. Ez utóbbi kénköves leheletet lövellve röhög a markába, hiszen igazából ez volt a célja annak, hogy átvette a hatalmat az egyházban és megkísértette a gyermekek megrontásában élvezetet találó papokat és az őket támogató politikusokat is.
Ajkán minden a politikus bácsik és nénik döntésén múlik. De van itt egy még vésztjóslóbb motívum. A „nagy rendszerek” (vármegyei közgyűlés, járási hivatal, egészségügy, tankerület) már mind a „szomszédvár”, Pápa kezében vannak, Ajka aligha rúghat labdába saját jövőjének alakításakor. Erősnek és kérlelhetetlennek kell lennie tehát a város vezetésének, összetartóbbnak, mint valaha. Ebben az előzmények alapján számíthatunk országgyűlési képviselőnk támogatására, aki fáradságot nem kímélve állt ki eddig a város mellett. A számok legalábbis ezt mutatják.
De, hogy a lelkekben mi lakozik, azt majd meglátjuk.
Lékó Sándor
Leave a Reply