Vallomás, vagy önreflexió az írásról

Illusztráció

Írni, magáról az írásról. Érdekes? Nem, inkább különös gondolat. Először is teremtsünk magunk számára inspiráló környezetet. Lehet az egy meleg szoba, meleg színek, puha takaró, békés csönd, ketyegő falióra, sok-sok fény. Nem számít, ha a falakon kívül köd van, sötétség és hideg. Aztán jöhet a zenei aláfestés. Mindegy mi, ami tetszik, mégsem zavar meg az írásban.

Így írunk mi. De nem, így írok én. Mert mindenki másképp csinálja. Még az is lehet, hogy mindig másképp. Olykor az a jó, ha ott van körülöttem a család, éppen társasjátékoznak, vagy mesét néznek, teljesen mindegy – illetve mégsem, egy párnacsata közepén veszélyes lenne elővenni a laptopot.

Igen, a laptopot. Ma már nem az írógép billentyűit ütöm és nem is kézzel írom a cikkeket, bár a filmekben ez kétségtelenül jól mutat. A valóság azonban más. Lehet, hogy kevésbé tűnik romantikusnak, de más. Aki látta a „Lesz ez még így se” című filmet – nekem nagy kedvencem – az tudja, hogy a mentálisan sérült író például roppant kreatív szitkozódásokkal küld el bárkit, aki zavarni merészeli írás közben. Természetesen ő is az írógépét üti. Azon is érdemes elgondolkodni, hogy egy mentálisan nem egészséges emberből hogyan lehet író? Ez nem azt jelenti, hogy mindenki súlyos lelki terhekkel küzd, aki ír. Egész egyszerűen sok a mondanivalója, ki kell írnia magából a gondolatait, az érzéseit, amit írásban tud a legjobban megfogalmazni. Nem állítom, hogy mindenkinek ugyanaz a motivációja, nekem például ez. És persze egy nagyon erős belső késztetés, amit nem tudok és nem is akarok legyőzni.

Az írásra egy egész életen át készülünk, az is lehet, hogy több életen át. A könyvek, az olvasás szeretete nélkül ez nem megy. A kíváncsiság, ami egész életen át elkísér – mégsem öregszünk meg hamar, épp ellenkezőleg – és a kimeríthetetlenül széles körű érdeklődés szintén alapvető. Az írói véna, az adottság, a készségek, hiszem, hogy velünk született tulajdonságok. Az írást nem lehet tanulni, azt gyakorolni, fejleszteni lehet és kell is.

Szándékosan nem beszélek ihletről, inkább inspiráló környezetről. Hiszen írni bármiről lehet, bármilyen témáról. Mert nem az a lényeg, mennyire vagyok benne profi. A lényeg, hogy érdekeljen a téma. És igyekszem úgy megírni, hogy az olvasót is érdekelje.

 

Comments

comments

Be the first to comment

Leave a Reply