A Pápai Műhely alkotóinak tárlatát május 12-én délután a vmk kiállítótermében dr. László Péter művészettörténész nyitotta meg, aki sajnálatos módon erősen be volt rekedve, ezért mondandóját a távolabb állók nemigen értették. Pedig tudóshoz méltó alapossággal készült a feladatra, magvas gondolatokat osztott – volna – meg hallgatóságával részben a képzőművészet lényegéről, részben a kiállító alkotók munkásságáról.
Megnyitó beszédét annak az elemzésével kezdte, hogy milyen a valóság és a műalkotás viszonya. Elmondta, hogy korábban minden művész arra törekedett, hogy a valóságot minél élethűbben adja vissza. A megtévesztően élethű ábrázolás évszázadokon át a festők mesterségbeli tudásának a fokmérője volt.
– A valóságnak azonban van mélyebb jelentése is – emelte ki dr. László Péter. – A képzőművészeti alkotások egy másik térben és időben léteznek, és soha nem szabad elfelejtenünk alkotás voltukat.
– Ma már alig léteznek stíluskategóriák, a művészek nem is szeretik a besorolást, a művészettörténészek azonban szívesen élnek vele – tette hozzá. Véleménye szerint a pápai műhely alkotói a figuratív művészetet művelik, amihez a különböző stílusokból széles eszköztár áll rendelkezésükre. Kiemelte művészeti vezetőjük, Horváth Lajos érdemeit, aki úgy ad számukra biztos mesterségbeli tusát, hogy eközben nem erőszakolja rá senkire a saját stílusát.
A kiállító művészek – Amberger Edit, Balogh László, Csuba József Imre, Horváth Balázs, Mező Lászlóné, Pesei Petra és Rumi Olivér – alkotásai jól megkülönböztethetők egymástól, ám közös bennük a mesterségbeli tudás, ami feltétele és alapja művészi önkifejezésüknek.
A megnyitón közreműködött a Jubilate Női Kar. A kiállítás május 26-ig munkanapokon 9.00 órától 17.00 óráig, szombaton 9.00 órától 15.00 óráig még látogatható
Láng György Géza
Leave a Reply