Az ajkai kórházban kisebb hiányosságokkal, de az összes előírásnak megfelelően a legnagyobb rendben telnek a napok. Majdnem minden olyan, mint egy rózsaszínű vattacukor felhőben. Kár, hogy ez csak mese. Az utóbbi időben lapunk konkrét megkereséseire szinte mindig kitérő, elutasító, vagy általánosságokat pufogtató válaszokat kapunk. Szkeptikusan kérdezzük ezután: a tea még csak a kezdet, vagy ez már a vég?
Az egészségügy helyzete romokban hever. Országosan mindenütt problémák vannak. Ezt nem lehet tagadni, hiszen a betegek, a hozzátartozók és a szakemberek is napi szinten tapasztalják, illetve kommentálják. Felháborodásuknak és kiszolgáltatott helyzetüknek társaságban, interneten és a buszon sem restek hangot adni.
Ajka sem kivétel, még ha a kórház vezetése ezt is sugallja a médiumok felé. Az egyre növekvő szakemberhiány folyamatosan nehezíti a szakszerű, precíz és gyors ellátást. Sőt a betegek étkeztetését is egyre alacsonyabb összegből kell megoldani. A létszámhiánnyal és a kórházi koszttal foglalkozott már szerkesztőségünk korábban, ám most újabb segélykérés látott napvilágot az egyik országos médiumban az ajkai intézményt illetően. Talán senkinek sem kell gondolkodnia azon, hogy mi volt. A szolgálati tea kérdése.
Dr. Dombóvári Zalán aneszteziológus, eredetileg az 1001 orvos hálapénz nélkül elnevezésű Facebook-csoportban tette közzé, hogy „no more tea party”, vagyis nincs több teaparti. A Magyar Imre Kórház levelére utalt a bejegyzésével, miszerint a kórház gazdasági igazgatója, Nagy Károlyné az intézmény minden osztályával tudatta, hogy „a 2016. évi gazdálkodási keretek szűkítése miatt az élelmezési osztály március 1-jétől nem tudja biztosítani a teát, mint védőitalt.” A bejegyzést az országos médium átvette, azóta folyamatosak az indulatok a városban és online is. Az emberek ugyanis nem értik miért akar spórolni a kórház a védőitalon, hiszen ez minimális összeget jelenthet csupán a költségvetésben. Mennyit lehet egyáltalán spórolni néhány kancsó teával?
Nem tudtuk, ezért felhívtuk a kórházat. Sajnos okosabbak nem lettünk, mivel a gazdasági igazgató nem volt hajlandó nyilatkozni, dr. Nyári Ildikó főigazgatót pedig nem értük utol. A titkárság szerint lapzártánkig szabadságon tartózkodott.
Így a posztot író orvos, Dr. Dombóvári Zalán véleményét kértük ki az esettel kapcsolatban. Megkeresésünkre elmondta, hogy eredetileg nem állt szándékában a teás információt országos hírré tenni, mivel a kórházi védőitalt nem fogyasztotta korábban sem, így az intézkedés nem is érintette volna. Csak a kollégák felháborodása miatt, úgymond a kollektíva egyetértésével posztolta üzenetét.
– Altatóorvos vagyok, és vállalkozóként dolgozom, tehát nem a kórház alkalmazottjaként írtam meg a kommentet. Főigazgató asszonyt, akaratomon kívül kellemetlen helyzetbe hoztam, pedig ez az egész nem a védőitalról vagy a kórház vezetéséről és döntéseiről, hanem arról a párhuzamos valóságról szól, amiben élünk. A miniszterelnök százmilliárdos beruházásokról és reformokról beszél, meg hogy a kórházak XXI. századi színvonalon képesek ellátni a betegeket, ugyanakkor már néhány kancsó tea is túl drága, nincs rá keret. Számomra ez tűnik abszurdnak, hogy van egy jól működő, hivatalos egészségügy és van a valóság, a kettő között pedig óriási szakadék tátong – fogalmazott az aneszteziológus, de a főorvos távollétében mást nem kívánt megosztani a nyilvánossággal.
A kórházi szakszemélyzet felháborodása szerkesztőségünk elképzelése szerint valószínűleg nem konkrétan csak a védőital későbbi hiányára irányul, hanem inkább azt a nehezményezést fejezi ki, hogy az egyetlen juttatást is elvette a kórházi vezetés, amit eddig különösebb nehézségek nélkül megadott a dolgozóinak. Az egészségügyben ugyanis a kevés fizetésen túl többnyire ismeretlen fogalom a Cafeteria, a SZÉP kártya, vagy ruhapénz. Innentől pedig már a munkahelyi tea sem jár Ajkán. Maximum adományként. Értesüléseink szerint ugyanis egy közeli városból már küldtek postán teát az itt dolgozó orvosoknak és nővéreknek.
Leave a Reply