A Nagy László Városi Könyvtár és Szabadidő Központ színháztermében a Dukán család vietnámi kalandjait láthatták, hallhatták az érdeklődők a Nyugdíjas Szabadegyetem február végi előadásán, amelyet a családfő Dukán József nagy érdeklődés mellett tartott meg.
Szakmáját tekintve geológus, eddig már 6 nagyobb közösségnek mesélte el bő kéthetes felfedező útjuk tapasztalatait. Bemutatta a látott hat világörökséget Hue császárvárost, Thang Long – Hanoi Császári Erőd központi részét, a Ha Long-öböl sziklaszirtjeit, az ősi Hoi An városát – Vietnám Velencéjét, My Son romvárosát és a Trang An kultúrtáj Tam Coc részét.
Az előadás utáni beszélgetésben, a természeti szépségeken és a több ezer éves épített környezeten túl a vietnámi emberek életéről tudtunk meg többet, hiszen a beszámolóból kicsengett, hogy a családnak szimpatikusak voltak a helyiek, akik nagyon kedvesen, előzékenyen, becsületesen bántak velük. Ezt néhány példával szemléltették is, amikor az úti okmányban felejtett 100 dollárost visszaadták, vagy amikor hálával, szinte lesütött szemmel fogadták el a borravalót. Volt, hogy olyat kértek, ami az étterem kínálatában nem szerepelt, akkor egy másik vendéglátóhelyről beszerezték számukra. A háziak taxit hívtak, buszt rendeltek, szállást foglaltak nekik. Szinte minden kívánságukat teljesítették és sehol nem érezték, hogy becsapták volna őket. Kisebb kirándulásaik végén ajándékkal kedveskedtek a magyar vándoroknak. Rendkívül nyugodtnak tűntek és az arcokon mosoly ült.
Mindezek mellett az utcán kaotikus állapotok uralkodtak. Az idegen nem látta át a rendszert a közlekedésben. Nem volt ritka, hogy hárman, négyen utaztak egy motoron. Utcán működő szervizben szerelték a járműveket és a fodrász a hajat is a szabad ég alatt a járdán vágta. Az utcán vacsoráztak kis mini asztalok mellett aprócska székeken ülve. A járdát több helyen a temérdek robogó foglalta el. Úgy tűnt, hogy nagyon szerényen élnek, ugyanakkor a vendégek számára mindent biztosítanak. Példának okáért kényelmes fekvő buszokkal viszik nagy távolságra az utasokat.
Étkezésük különleges az európai ember számára: béka, krokodil, vörös sügér, óriás harcsa, polip, tintahal, garnéla és tarisznyarák, kagyló, madárembrió, tücsök, selyemhernyó. Persze Vietnámban is vannak mexikói, indiai, görög, török éttermek, ha valaki nem akarja kipróbálni a helyi különlegességeket, mint mondjuk a bizarrnak tűnő kígyóval, skorpióval fűszerezett rizsbort. A fotók alapján nagy merészség kell hozzá, hogy valaki abból az átlátszó üvegből engedje a bort magának, amelybe a színes kígyók a legváltozatosabb pózokba voltak beletekerve. A pho leves (rizstésztás leves marha, vagy csirke hússal – valójában az, mint itthon a húsleves) és rizs csirkével, chilivel a leggyakoribb étkük.
A Dukán család Vietnámból többnyire kellemes, ugyanakkor különleges élményekkel tért haza, még ha olykor szerény körülmények közé is kerültek. Vajon a Magyarországról távozó turisták hogyan vélekednek rólunk?- Csak reménykedni merünk, hogy egyre kevesebb túlkapással szembesülnek a taxióra, vagy a vendéglátóhelyek számlája láttán…
Leave a Reply