A gasztronómia köré szőtt Nyugdíjas Szabadegyetem harmadik előadását látták, hallgatták a nyugdíjasklubok tagjai március hatodikán a művelődési központ színháztermében. Lucullustól a Stanecliig sokat mondó címet adta a gasztronómia történetét bemutató előadásának Szabó Péter Gyémánt diplomás éttermi mesterszakács.
A fogadós a sajátos, tőle megszokott humorával kezdte szó szerint Ádámnál és Évánál, akik ugye egy alma miatt rohantak a vesztükbe. Majd a korok jöttek mentek. Táplálkozni pedig minden fejlődési szakaszban kellett. Először kézzel, lábbal, majd kezdetleges eszközökkel. A Jézus születése előtti lucullusi lakomákat követték a legismertebb bibliai lakomák, mint a kánai menyegző vagy az utolsó vacsora.
Előadásában a magyarság étkezési kultúrájának néhány fontosabb mozzanatát ismertette a gasztronómus. A honfoglalás kori leletek között már étkezéskor használt eszközöket lehet látni, például ivótülköt. Majd a reneszánsz feltárásokat vizsgálva Mátyás király udvarában a tűzhelyet nem a szabad ég alatt, hanem fedett helyen, az épületben találták. Eddigre a kés mellett megjelent a villa és a kanál is. Együttes elterjedése pedig csupán a XVII. század végére tehető. Hamarosan ellepte a városokat a magyarok kedvenc szabadtéri kifőzőhelye, a lacikonyha, amely nagy népszerűségnek örvendett a szegényebbek körében. Arany János így írja le: „Mindjárt elől víg tűz szikrája pattog, Táncos betyárok érc tenyere csattog; Sistereg a zsír, kolbász, pecsenye, Éhes gyomornak bűbájos zene.” Napjainkban is a vásárok, piacok, fesztiválok egyik kedvelt étkezési formája. Több száz év távlatából visszatekintve megállapítható, hogy ez egy időtálló gasztronómiai vívmánya a magyarságnak. További új étkezési formák terjedtek el a XX. század modern városaiban, így hazánkba is. A fast food és street food közkedvelt lett, amelyet a felgyorsult világ hozott magával. Napjainkban staneclikkel a kezükben rohannak – többnyire a fiatalok – egyik munkahelyről a másikra és keresik a boldogulásukat.
Mégis azt tanácsolta a gasztronómus, hogy válasszuk a hagyományos, ugyanakkor macerásabb módját a mindennapi étkezésünknek. Tanuljunk meg enni, legalább naponta háromszor. Amelynek első lépése a szépen megterített asztal. Nem kell drága herendi és kristály pohár, vagy ezüst excájg, de vegyük figyelembe a kort és a stílust. Egyszerűen előkészített asztalnál érezzük jól magunkat és ne essünk pánikba, hogy mit milyen evőeszközzel fogyasszunk. Fogásonként mindig a külsőtől haladjunk befelé, a tányérok felé. A poharakat is az italok érkezési sorrendjében kell elhelyezni. Fontos, hogy a közös étkezéseket ne csapjuk össze. A végén, pedig beszélgessünk egy jót, mivel a legtöbb családi probléma az ünnepi asztaloknál oldódik meg. Mert ugye tele pocakkal szebbnek látjuk a világot!
Befejezésül nem kis büszkeséggel mondta, hogy 2010 óta Noszlop falu díszpolgára kitüntető cím tulajdonosa, amellyel környezete ismerte el munkáját, amit a település érdekében, népszerűsítésében kifejtett.
Az előadás végén Zábrák Béla megköszönte Szabó Péternek, hogy bevezette a hallgatóságot az étkezés kultúrájának a történetébe. A következő előadást Fazekas András boros gazda fogja tartani március 20-án, amikor a bor szerepel majd a terítéken.
Cs.B.É.
Leave a Reply