Rendhagyó ballagást tartottak a Patakparti Óvoda Micimackó csoportjában. Szakítottak a hagyománnyal és június 12-én nem az óvodában búcsúztak az iskolába készülő gyerekektől, hanem a patak partjáról elmentek ez erdei óvodába. Az ötletet az adta, hogy az elmúlt években számtalanszor töltötték kellemesen az óráikat a parkerdőben.
– Kicsit sportosabb ruhában, a délelőtti túrától kipirult arccal vártuk a szülőket, nagyszülőket, testvéreket. A hangulat megteremtéséhez nem volt szükség díszítésre, külsőségekre, elég volt a madárcsicsergés, a fák susogása, hisz lelkünket már hetek óta készítettük erre a napra. Nagy – nagy meglepetéssel készültünk. Ősz óta rendszeresen, játékos keretek között ismertettem meg a gyerekekkel a siketek jelbeszédét. Fogékonyak, befogadóak voltak, könnyedén, örömmel tanulták a jeleket, így előadtunk egy musical dalbetétet jelnyelven. Leírhatatlan az az érzés, amit akkor és ott együtt átéltünk. Ezek a csöpp kis emberpalánták teljes komolysággal, óriási szívvel jeleltek és énekeltek, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Úgy érzem, nekik az is, s az óvodából útravalóul magukkal viszik az elfogadás képességét, s egy nagy adag empátiás készséget is – mondta Bartáné Schenek Katalin óvodapedagógus.
A szülők, nagyszülők tudták, hogy mire készülnek kicsik az óvónéni irányításával, de azt nem gondolták, hogy ilyen mély hatással lesz rájuk ez az előadás. Többen elérzékenyültek a búcsúzó műsor alatt. Az ilyenkor szokásos ajándékok sem voltak szokványosak. Az együtt eltöltött évek emlékeit kapta az óvónéni és a dajka albumba gyűjtve. A gyerekek a tarisznyájukba pedig többek között egy CD-t is találtak a három év történéseiből. Ez a nap bizonyára mélyen megmarad mindannyiuk emlékezetében.
Leave a Reply