A fiatal történész, ifj. Paksa Rudolf napjainkban Budapesten él, de meghatározó számára az Ajkán töltött gyermekkora.
Itt született 1981-ben, az általános iskolát is Ajkán végezte el. Majd Veszprémben a Lovassy László Gimnáziumba járt számítástechnika tagozatra. Érettségi után az ELTE történelem szakán tanult tovább. Tagja lett a számtalan neves tudóst adó Eötvös Collegiumnak, amely ugyancsak személyiségformáló és közösségteremtő hely lett számára. Az egyetem elvégzése után a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetében kapott munkát. Napjainkban is ott kutat.
– Az egykori Veres Pálné Általános iskolába jártam, aminek ma már az épülete sincs meg. (Ha meg akarnám mutatni, hogy hol is tanultam meg írni és olvasni, akkor egy parkolót kellene megmutatnom.) Itt remek tanáraim voltak. Remélem, nem sértődik meg senki, akit nem említek név szerint, de legnagyobb hatással az osztályfőnököm, Csongrádi Kati néni volt rám, akihez azóta is szívesen megyek vissza egy teára és egy kis beszélgetésre. Történelmet Móritz Erzsi néni tanított, aki olyan stabil alapokat fektetett le, amire később lehetett építeni. Gyerekként azonban szinte minden tantárgy érdekelt a matektól az irodalmon keresztül a biológiáig. Mindig jó tanuló voltam, de azért néhány tanáromnak okozhatott fejtörést, hogy mit kezdjen velem. Egyébként még a testnevelés órákról is jó emlékeim vannak, szerettem focizni és röplabdázni. Igaz, könnyű volt úgy játszani, hogy a csapatban ott volt Kanta Szabolcs is, akiből aztán profi focista lett. A röplabda szeretete meg az egész családomat jellemezte, húgom versenyszerűen játszott. Mivel a nagyszüleim Devecserben és Padragon laktak, ezért az egész gyerekkorom Ajka környékéhez kötődik. Meg egy kicsit a balatonvilágosi vállalati üdülőhöz, valamint a családos Somló-túrákhoz apám munkatársaival, illetve az iskola balatonszepezdi nyári táborához – vall gyermekkoráról ifj. Paksa Rudolf.
Az egyetem elvégzése óta a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetében dolgozik. Fő kutatási területe a Horthy-korszak története, azon belül is a magyar nemzetiszocialista mozgalmak. Az utóbbi évek eredményeiről így vall a fiatal történész: „Több kisebb írásom mellett három könyvem is megjelent. Írtam egy egyetemi tankönyvet a Horthy-kori nyilas mozgalmakról, egy életrajzot Szálasi Ferencről, valamint egy áttekintést a magyar szélsőjobboldal történetéről a kezdetektől napjainkig. E kötetekről számos könyvismertetés született, s szinte mindegyik elismerő hangú, ami nagyon jó érzés. Tavaly pedig felkértek, hogy vegyek részt az OFI (Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet) új, középiskolai történelem tankönyvének elkészítésében. Így a két világháború közötti korszakról szóló leckék nagyrészt az általam írt szövegek alapján készültek az idén forgalomba hozott 11. osztályos törikönyvben.”
Immár 15 éve Budapesten él, de rendszeresen hazajár Ajkára. Szülei és néhány régi barát biztos pont az életében. Azt azonban kimondottan sajnálja, hogy a tényleges lakhelye megválasztásában tulajdonképpen nem is lehet igazán választásról beszélni. Történészi kutatómunkát ugyanis szinte csak Budapesten lehet végezni, mivel a fővárosban vannak azok a levéltárak és könyvtárak, amelyekből dolgozik. Sok terve, ötlete van, ideje annál kevesebb. Most éppen blogot indít, ugyanis szeretné minél szélesebb olvasói körnek megmutatni, hogy milyen is volt a két világháború közti időszak. Úgy véli, ez egy rendkívül fontos és érdekes korszak a világtörténelemben és a magyar történelemben egyaránt.
Állandóan olvas, de szabadidejében szeret filmeket és tévésorozatokat nézni. Emellett szívesen társasozik. Ez is családi örökség, mert gyerekkorában rengeteget kártyáztak otthon. Még ma is előkerül a kártyapakli, ha összejön a család. Néha pedig online pókerezik édesanyjával. A sakkot viszont meghagyta édesapjának, aki mesterfokon űzi és tanítja a királyi játékot.
Az interjúban említett történelmi témájú blog itt érhető el: https://atankonyvontul.wordpress.com/