Az orvos, aki a hippokratészi eskü minden betűjét kötelező érvényűnek tekintette magára nézve. A páciensei emberi méltóságát és jogait tiszteletben tartotta, bizalmukkal nem élt vissza hivatásának 52 évnyi gyakorlása közben. Az orvos, a napokban 90 éves Valaczkai Pál, a tósokberéndi körzet nagy tekintélyű doktora.
Tiszteletet parancsoló jelenség volt, amikor megérkezett a rendelőbe. Minden hivalkodástól, fellengzőségtől mentesen csak annyit mondott a betegeinek, amennyit szükségesnek látott. 2010-ig gyakorolta hivatását, 78 évesen akasztotta szegre a fehér köpenyt és a sztetoszkópot.
A budapesti Orvostudományi Egyetem általános orvosi karát 1958-ban végezte el. Első és utolsó munkahelye a rendelőintézet volt, ahol egyszerre két körzetet is ellátott. Példaértékű az a fejlődés, ami Ajkán az ő működésének idején végbement, a kezdetben csupán hárman rendeltek. Fél évszázaddal később jóval több, mint százan gyógyítottak. Közrejátszott ebben, hogy a település létszáma megduplázódott és a kórház is megépült időközben.
Több, mint 50 évnyi tevékenysége alatt számos a körzeten kívüli feladatot látott el, sportorvos, szénosztályozónál üzemorvos és funkciót töltött be a Vöröskeresztnél is. Több fiatal, ma is praktizáló kolléganőnek és kollégának vállalta a gyakorlati oktatását és leendő nővéreket tanított a Bródy Imre Gimnáziumban. Többször ajánlottak számára városi főorvosi állást, kórházigazgatói megbízatást, de egyedül a kórházigazgató területi helyettesi megbízatást vállalta el.
A betegei ezeket a plusz feladatokat nem érezték, hiszen a rendelőben, vagy a beteglátogatások alkalmával csak a páciensekre figyelt. Saját problémáit nem erőltette betegeire, pedig mindenki tudta, hogy nem egyszer fájdalommal a testében rendelt. A nyugalma, higgadtsága fél gyógyulást eredményezett.
Minden betegséget ő sem ismerhetett fel maradéktalanul, hiszen ő is emberből volt, ekkor nem restellte bevallani, majd kórházba, vagy szakrendelésre küldeni a beteget, de később is figyelemmel kísérte a gyógyulás folyamatát. Minden erejével azon volt, hogy megőrizze az orvosi hivatás tisztességét, tekintélyét.
Tósokberénden sokan családtagként várták az éppen esedékes vizitre. Főleg az egyedülálló, gyermek nélküli, vagy elesett betegeknél volt rendszeres látogató. Olykor, ha nem tudta a fájdalmat csökkenteni, leült a betegágy mellé és beszélgetve adott erőt a gyógyuláshoz. A testet s a lelket is gyógyította.
Hivatása mellett a bürokrácia útvesztőiben is segítséget nyújtott betegeinek. Alkalmanként a cégek vezetőit is felkereste, hogy közösen találjanak megoldást a táppénzes betegek érdekeit is szem előtt tartva.
Békésben született 1932. augusztus 21-én, de itt Ajkán talált otthonra, itt alapított családot. Felesége és a gyermekei pedagógus hivatást választották. Judit lánya a kezdetektől Tósokberénden tanított, még napjainkban is a Valaczkai doktor úr lányaként azonosítják és nagy tiszteletnek örvend, ő is hűséges a településhez.
Nyugdíjba vonulása alkalmából a tósokberéndiek az általános iskola tornatermében szép ünnepséget szerveztek a tiszteletére, ahol méltó módon elbúcsúztatták. Örök emlék marad számára, hálás szívvel emlékezik vissza az eseményre.
A nagybetűs DOKTOR ÚR munkásságát nem csupán a körzetében ismerték el, több oklevelet őriz. 2002-ben az egészségügyi miniszter dicséretét, 2008-ban a Semmelweis Egyetem Aranyoklevelét vehette át, 2010-ben Ajka Város Önkormányzatától Ajkai Életút Díszoklevelet kapott.
„Úgy érzem a magam szerény képességeihez mérten eleget tettem orvosi eskümnek és a magammal szemben támasztott erkölcsi kötelességeimnek.” – fogalmazott egy alkalommal, ezért egykori körzete hálás és a továbbiakban jó egészséget kíván Valaczkai Pál doktor úrnak.
Leave a Reply