90 éves lenne a „fény guruja” – Gaál Zsigmond

Kivételes élményben volt része a látogatónak a Nagy László Városi Könyvtár és Szabadidő Központ kiállítótermében november 12-én, amikor Gaál Zsigmond születésének a 90. évfordulójára rendeztek emlékkiállítást Felemelt fejjel a világ címmel.

A megnyitó részeként az összegyűjtött festmények ölelésében Fodor Eszter és barátai, Ramasz Lászlóné, valamint Horváth Attiláné a népi kultúrát a terembe varázsolva énekeltek. A Megkötöm lovamat és a Felcsíki népdalok hatására a képek erőteljes színkavalkádját a csengő hangok kompenzálták. Mikorra a család barátja, tisztelője dr. Kapocsi  Judit elkezdte megnyitó beszédét, addigra már a látvány szentélyében volt a látogató, ott, ahol megjelent az „óvó szeretet, érzékiség, archaikus és egyben bohócos hangulat, a kíméletlenül pontos, szögletes, valamint sejtelmesen lebegő, széttört és harmonikus tér, a nagyváros színes, hideg tobzódása, Szentendre házainak hol napsütötte, mesebeli, hol síró arca…a fekete nap, a fehér árnyékú fekete kereszt, az Örök lépcsők ragyogásba vezető csodája.” És sorolhatnánk tovább a képek ezernyi impulzusát, amelyek angyalok és apostolok nélkül is hordozzák az evangélium tisztaságát. Körbetekintve mindenki megtalálja a festő üzenetét, ami csak neki, a látogatónak szól.

Dr. Kapocsi Judit, a család barátja, Gaál Zsigmondné tanítványa nyitotta meg az emlékkiállítást

S, hogy milyen volt Gaál Zsigmond? Dr. Kapocsi Judit érzelmektől áthatva felidézte: „Bohém volt, a diákok rajongtak érte. Mulattak a viccein, hóbortjain, tisztelték emberségéért, merthogy nagyon jó fej volt az öreg. Az egykori tanítványok körében mosoly jelenik meg az arcokon, ha róla esik szó. Legendák keringenek még mindig arról az abszurdba hajló jelenségről, aki Zsiga bácsi volt. Amint kissé hajlottan, imbolyogva ment hosszú kabátjában, félrecsapott sapkát viselve, szemén napszemüveggel, a karján felakasztva lógó összecsukott, fekete esernyővel borult időben, esőben. Maga volt a lázadás egy olyan korban, amikor hivatalosan minden rendben volt. Ő élte az életét, ami sokszor nem volt könnyű.”

Nemcsak Zsiga bácsi, Gaál Zsigmondné Margit néni is egy jelenség Ajka kulturális életében

Halála után felesége, Gaál Zsigmondné Margit néni őrzi emlékét, rendszeresen összegyűjti a barátoknál, rokonoknál lévő képeket és kiállítja. 28 közös tárlaton és 10 önálló kiállításon lehetett eddig látni a férj festményeit, köztük kiemelkedik a budapesti Dorottya Galériában rendezett Emlékkiállítás.  A mostani tárlaton 60 képet tudtak a látogató elé tárni.  A tartalmas, rendkívüli élményt nyújtó gyűjtemény képei előtt érdemes elidőzni, és később visszatérni, mert akkor – majd megtapasztalják – már más értelmet kapnak az ecsetvonások.

Az emlékkiállítás megtekinthető: november 26-ig, hétköznapokon 9-17 óráig, szombaton 9-15 óráig a Nagy László Városi Könyvtár és Szabadidő Központ kiállítótermében.

Ki volt Gaál Zsigmond?

Zsákán, egy bihari kisfaluban született 1931. június 1-jén. Nagy hatással volt rá a páratlan szépségű Rhédey kastély és Rhédey Klaudia élete, aki ükanyja II. Erzsébet Nagy-Britania királynőjének. Ez a környezet és körülötte keringő történetek, mesék, mítoszok, jelképek indították el sokirányú érdeklődését, főleg a humán tudományok és a művészetek irányába.

Berettyóújfaluban érettségizett, majd a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen magyar-történelem szakos diplomát szerzett. Egyetemi tanulmányai idején a két neves festő Holló László és Bényi Árpád pártfogolta és tanította, de később hatással volt rá Korniss Dezső, Misch Ádám és Hegyi Lóránd is.

1954-től Kabán tanított és festett. Ekkor született a párizsi kiállítótermeket megjárt Messzi mama konyhája című csendélete.  

Történelemtanárként nem hagyták hidegen a társadalmi, politikai változások, így az 1956-os szerepvállalása miatt bebörtönözték. 1963-ban került városunkba, (a 301-es MüM-ben volt nevelőtanár). Itt alapított családot. Felesége Urbán Margit gimnáziumi tanár. Fiai Rómeó és Tiborc.

Közben, ha tehette kísérletezett, lavírozott a stílusok között. 1968-ban ismét szókimondó. Elítélik és csak 1975-ben kezdhetett újra tanítani, akkor már a 300-as számú MüM Ipari Szakmunkásképző Intézetben nyugdíjazásáig. Közben a szobában, a pince rejtekében készültek az alkotások. 1989-ben művészeti nívódíjat kapott. 1993. január 16-ig hagyta a jeleket maga mögött. A „fény guruja”, ahogy magát nevezte, 62 évesen távozott.

Comments

comments

Be the first to comment

Leave a Reply