Az ország különböző részein és külföldön élő volt diáktársunknak a korábbi Somogyi vendéglő helyén működő étterembe szólt a meghívás50 éves érettségi találkozóra. A fél évszázados jubileum különlegességét növelte, hogy almamáterünkben a Bródy Imre Gimnáziumban 70 évvel ezelőtt indult el az első tanév.
Ezúttal a találkozót már nem nevezhettük rendhagyó osztályfőnöki órának, pedig anno két osztályfőnökünk is volt. Dr. Unger Endréné Gyöngyi néni, aki bőrgyógyász férjét követte Algériába, a negyedik évfolyamtól Szűcs Ferenc, akit a diákság – a tiszteletet sem mellőzve – csak Vaszilnak nevezett. Róluk, többi volt tanárunkról és a már nem élő 6 diáktársunkról kegyelettel emlékeztünk meg. A megjelent hölgyeket a találkozót szervező Baumgartner Tamás a „fiúk” nevében egy szál rózsával köszöntötte.
A felejthetetlen emlékek felidézése vitt vissza minket az 1969-73-as időszakba. Felelevenítettük a volt diákcsínyeket, melyeket egymással és tanárainkkal szemben követtünk el. Szóba kerültek a tanteremben órák után táblaszivaccsal vívott focimérkőzések, melynek következménye az volt, hogy másnap a parketta viaszát magába szívó szivaccsal letörölt táblára nem lehetett krétával írni. Felidéződtek az osztálykirándulások, az őszi mezőgazdasági munkák, az építőtáborok, izgalmas tanórák, melyekhez jó néhány történet is párosult.
Számba vettük azt a 42 tanulót, akik a négy év alatt az osztályunkban „megfordultak”, végül 34-en érettségiztünk. Tovább folytatva a tanulmányokat, hogy közgazdász, katonatiszt, műszerész, vagy éppen orvosok, matematikusok, mérnökök, pedagógusok, egészségügyi dolgozók válhassanak belőlünk.
A jó kedvvel, sok humorral fűszerezett, ugyanakkor tartalmas találkozónkon megállapítottuk, hogy a tanárainkon keresztül kapott hatások nagyban segítettek bennünket abban, hogy ma már nyugdíjasként elégedettséggel tekintsünk vissza aktív éveinkre.
Stolár Mihály
Leave a Reply