Legutóbb az Ajka épített örökségének megmentéséért felelősséget érző két idős urat invitáltunk meg az Ajkai Szó stúdiójába. Mindketten szívügyüknek érzik az Ilona malom és környékének rehabilitációját. A cselekmény persze több szálon fut. Egyrészt tájépítészek, várostervezők és vízmérnökök készítik terveiket a Torna patak rehabilitációjára – ez még évekig elhúzódhat – és a lakosság bevonásával heteken belül elkészül az úgynevezett Zöld infrastruktúra fejlesztési és fenntartási akcióterv is. Kevesen tudják, de a Babucs-dűlői Baráti Kör, már több mint négy évvel ezelőtt letette terveit az önkormányzati illetékesek asztalára. Méghozzá olyan szinten kidolgozva, hogy a tervek tovább vivőinek csak az időpontokat és összegeket kell beleírniuk, hogy mozgásba lendülhessenek a dolgok. De egyelőre a lendületre még várni kell. Tény, hogy még nem került sor a lakossági és civil szervezeti egyeztetésre a Torna patak kapcsán. Az elképzelések nem állnak nagyon messze egymástól, így van remény egészséges kompromisszumra.
A Szemtől szembe legutóbbi adásában egyik interjúalanyunk: Heffler László nyugdíjas építésvezető volt, aki a VÁÉV, azaz a Veszprém megyei Állami Építőipari Vállalat Pápai és Dudari építésvezetőségén kezdte pályafutását, de ezt követően élete egész munkássága Ajakához kötötte. A város fejlődését 1948 óta követi nyomon. Még emlékszik a 15 centis sárra, amin Magyarpolányból, akkori lakhelyéről jövet át kellett gázolnia, és a Nirnsee-kastély kőfalának maradványaira is. Emlékei szerint annak idején Ajka még csak nagyközség volt és sokkal városiasabb benyomást tett rá Városlőd, ahol akkoriban volt strand, volt gyógyszertár és főutcáját macskakő borította…
Másik beszélgetőtársunk Rácz Gyula, a Babucsa-dűlői Baráti Kör elnöke volt, aki szívesen emlékszik az 1980-as évekre, amikor a nagyüzemek oroszlánrészt vállaltak Ajka városiassá tételében. Akkoriban nyaranta felújították az iskolai tantermeket és az óvodákat, részt vettek a piaccsarnok és az uszoda építésében is. Ezt mintegy közadakozás jelleggel tették, amivel gyarapodott a város. Szerinte az akkori nagyságrendekhez képest, ma csak „nyomokban” létezik ez fajta tevékenység. A bánya külszíni üzemvezetőjeként, Rácz Gyula egyik feladata volt a város javára végzett szakipari munkák szervezése. Innen datálódik jó kapcsolata is a város vezetésével. Akkoriban ez úgy zajlott, hogy a tanácselnök által összehívott megbeszélésen a nagyüzemek képviselői egymás között szétosztották az elvégzendő feladatokat.
Bányahatósági főmérnökként ment nyugdíjba. Kissé háttérből, de mindig rajta tartotta a szemét Ajka közéletén és csak beosztása akadályozta meg abban, hogy önkormányzati képviselő lehessen. Ahogyan ő mondja, a háttérből, második vonalból irányította a kivitelezési munkákat. Mikor 2018-ban az Ajka60 verseny keretében a város vezetése meghirdette a közösségi terek, vagyis „kertek” megvalósításának programját ő szűkebb pátriája, Babucsa jövőformáló elképzeléseit vette védőszárnyai alá. Ez közelebbről az Ilona-malom és környékének közösségi célú hasznosításra alkalmassá tételét jelentette. Ez a terület meglehetősen elhanyagolt volt, amit időnként a kiáradó Torna patak vize is elárasztott. Akkor már a polgármester is egyetértett azzal, hogy ez legyen Babucsa városrész jövendőbeli közösségi tere. Ez lett a Malom-kert projekt. Munkájában nagy segítségre lelt Heffler Lászlóban, akitől állítása szerint a területre vonatkozó összes ismeretét szerezte.
Heffler Lászlót, mint építészt mindig is érdekelték a régi épületek, azok története, múltja. Városi sétái során, valamikor a 80-as években botlott bele az Ilona-malomba, aminek rögtön megragadta a varázsa. Akkor ismerte meg az utolsó tulajdonos, Papp Lajos lányát, Ilonka nénit, aki egyedül lakott a molnárházban, s akinek nem volt könnyű a bizalmába férkőznie. Ő mesélte el neki, hogy valamikor a 60-as években a környéken avar-kori sírokat találtak, tehát az ő következtetése szerint már akkor állhatott itt valami malomféle, mert az avaroknak is szükségük lehetett lisztre… A mai malom azonban valamikor a török idők után épült – méghozzá volt olyan fala – ami cölöpökre, nyilvánvalóan a Torna szeszélyes vízjárása miatt. Ennek köszönhető, hogy az épület viszonylag épségben megúszta az évszázadok viharait. Sajnos az ötvenes évek végén egy gondatlan inas miatt a malom leégett, bár állítólag a tűzoltók közben jól berúgtak az ott tárolt pálinkától…Ezt követően a malomépület az ÁFÉSZ szódagyárának adott helyet. Itt dolgozott segédmunkásként Ilonka néni is a saját malmában nyugdíjba vonulásáig.
Közben némi zűrzavar keletkezett a tulajdon viszonyok nyilvántartása körül, ami a hírek szerint csak a legutóbbi időkben rendeződött. A „sztori” vége, vagyis a dolgok jelenlegi állása kiderül a TV-interjúból.
L. S.
A Babucsa-dűlő Baráti Kör 2019-es Malom-kert projektje az alábbi előzetes terveket tartalmazza
(Készült az Ajka60 versenyre)
- Az elképzelt területek megvásárlása rendben. Önkormányzat.
- Tereprendezés városi- és egyéni összefogással.
- Általános tereprendezés, földmunka, fakivágás, csapadékvíz elvezetés.
- A malom előtti kis épület átalakítása
- Nyugat oldalon gyalogos út és bejáró készítése. (Telek vásárlása 4×4 m)
- Séta- és futópálya kialakítása (250 m), kétoldali szegély, középen fa apríték.
- Az útvonal mellett tornaeszközök telepítése. (Verga erdészet)
- Pihenőhelyek kialakítása, asztallal összeépített padok, valamint a parkerdőben is használatos tájékoztató táblák a Kab-hegy élő- és növényvilágáról.
- Fából készült színpad kialakítása 6×8 m, később fedett megoldás.
- Színpaddal szemben nézőtér kialakítása.
- 2 db tűzrakó hely kialakítása.
- 2 db kosárlabda palánk elhelyezése
- A terület bekerítése, különösen fontos a patakparti részen!
- A terület megvilágítása.
Leave a Reply