TV AJÁNLÓ
Nem törvény módosításra, hanem az egész egészségügyi rendszer átalakítására van szükség
Néhány hónapja egyre élesedik a harc a Magyar Orvosi Kamara (MOK) és a Belügyminisztérium illetékesei között, de az álláspontok nem hogy közelednének, inkább távolodni látszanak egymástól. A szaktárca (ha a BM az), beérné toldozással, foltozással, és eltitkolja a rendelkezésére álló, az átalakítás hatékonyságát meghatározó adatokat. A MOK ezzel szemben teljes nyilvánosságot követel, ami annál is inkább érthető, mivel a magyar lakosság valamennyi egyedének bőrére megy a játék. Dr. Balatincz Péter ajkai traumatológus, a MOK országos felügyelő bizottságának elnöke készséggel fejtette ki véleményét az ajkai média számára az ügy fejleményeiről.
Dr. Balatincz Péter kameránk előtt ismertette a február 4-i rendkívüli küldöttközgyűlés előzményeit, amik jó fél évvel ezelőttre nyúlnak vissza és számos állomásból állnak.
A tavaly júliusi MOK küldöttközgyűlést megelőző kongresszuson megjelent dr. Takács Péter, egészségügyért felelős államtitkár és ott közölte a kamarával, hogy semmi olyasmi nem fog az egészségügyről szóló új törvénybe átmenni amit a szakmai szervezetekkel – köztük a MOK-kal – előzőleg ne egyeztettek volna.
A Kamara ezek után joggal várta, hogy megküldik neki a törvény, illetve a tervezett rendeletek szövegét, de ez csak novemberben történt meg, amikor öt napot kaptak a véleményezésre. (Nem rossz arány: Száz nap a törvényalkotásra és öt nap a véleménynyilvánításra… – a Szerk.) Ennek ellenére a rendelkezésre álló kevesebb, mint egy hétben a MOK (és 22 területi szervezete) összeállított egy 170 oldalas dokumentumot, ami pontokba szedve tartalmazta, hogy mi az, ami a MOK számára a törvénytervezetből nem elfogadható, vagy változtatásra szorul. Ennek benyújtása után dr. Kincses Gyula, a MOK elnöke még a Parlament Népjóléti Bizottságának ülésén is kifejtette a tanulmány szellemiségével egyező álláspontját, kiemelve néhány igen kritikus pontot, mint amilyen az azonnali átvezénylés lehetősége, illetve a bérek eltérítése -20 és +40 százalékkal és az orvosminősítések rendszere. Kérte ezek kihagyását a megszületendő törvényből, vagy azok újratárgyalását. A fideszes többségű bizottság ezeket az – amúgy az orvostársadalom részéről megfogalmazott kéréseket – leszavazta és az egészségügyi törvénytervezet változatlan formában került az országgyűlés elé.
Következő, nem igazán értelmezhető lépése volt az egészségügyi kormányzatnak, hogy a törvény végrehajtásához szükséges rendelet tervezeteket karácsony előtt hét nappal – egyhetes határidővel küldték meg a MOK-nak, mintha az lett volna a cél, hogy ennek tanulmányozására is minél kevesebb időt szánhassanak az orvosok. Ennek ellenére határidőre megszületett egy 120 oldalas vélemény, amit szintén visszakaptak Takács Péterék. Az államtitkár egyébként december 23-án – a karácsonyi bevásárlás lázában – még elment az orvosi kamarához. A találkozót a Facebook-on is lehetett követni. A dolog szépséghibája, hogy az államtitkár csak jövőbeni korrekciókat tudott ígérni, ugyanis a megjelölt határidő előtt már nyomdába küldték a Magyar Közlönybe szánt rendelet csomagot. (Ez azt jelenti, hogy úgy kérték ki a MOK véleményét, hogy eleve nem számoltak annak figyelembevételével! – a Szerk.)
(Közc.:) Az csak hab a tortán, hogy a BM honlapján megjelent, hogy milyen szakmai szervezetek küldtek véleményt a rendeletmódosításokhoz, de ezek között a MOK 120 oldalas csomagja nem is szerepelt, mint érdemi észrevétel!
Ezeket látva döntött úgy a MOK elnöksége, hogy összehívja a rendkívüli küldött közgyűlést, ami ilyen esetekben kötelező is számára. A MOK Alapszabály ugyanis előírja, hogy ha az elnökség olyan tények birtokába kerül, amelyek alapján a lakosság egészségi állapota súlyos veszélybe kerül, vagy súlyosan sérülhetnek az orvosok érdekei, akkor rendkívüli közgyűlés hívandó össze.
Mint azt dr. Balatincz Péter elmondta, a kamarának vannak azonnali és hosszú távú követelései. Az egész törekvés lényege, hogy a beteg és az orvos egy kiegyensúlyozott, harmonikusan működő rendszerben találkozzon – a gyógyulásnak talán ez a legfontosabb alapja. Tény, hogy az orvosok fizetését január 1-jétől megemelték, de az egészségügyi szakdolgozókét – az előzetes ígéretek ellenére – júliusra halasztották. A MOK ezért követeli, hogy az orvosok munkájához elengedhetetlenül szükséges szakszemélyzet bérét is emeljék meg visszamenőleg, január 1-jétől, hiszen már most hiány van szakdolgozókból.
Jelenleg „több fronton” folyik a harc, ami nem csak a rendeletek életidegen voltát és az elmaradt lépéseket illeti, de az is nagy kérdés, juthatnak-e az orvosok olyan adatokhoz, amelyek a jövőben tervezett lépések szempontjából meghatározóak.
(Közc.:) Érthetetlen például, hogy a Hajdú-Bihar (akkor még) megyében lezajlott kísérlet adatait és elemzését miért titkosította a kormányzat?
Egyszerűen megfosztják az orvosokat attól, hogy egy országos kiterjesztés alatt álló modell lényegét és esetleges működési hibáit átláthassák.
Külön problémakör a háziorvosok működését érintő terület. (Erről az Ajkai Szó legutóbbi számában írtunk bővebben – a Szerk.)
Így kerül letétbe egyre több feladatellátási szerződés felmondása a háziorvosok és a kórházi szakszemélyzet részéről, akik az eddig önként vállalt feladataik elvégzését is megtagadnák. Mindezt annak jegyében, hogy egy rosszul működő rendszert nem kívánnak támogatni önkéntes munkavégzéssel. Ezzel együtt igyekeznek a maguk részéről a lehető legnagyobb türelmet tanúsítani és a szerződés felmondásokat – ha csak lehet – nem beélesíteni. Hiszen nem az a céljuk, hogy összeomoljon az egészségügy, hanem az, hogy jól működjön. Ami azonban teljes átalakítás nélkül nem megy.
Az eddigi tapasztalatokból egyértelmű, hogy nem lehet bízni a kormány ígéreteiben, tehát az eddigi tárgyalási fórumok a jövőben alkalmatlanok szerepük betöltésére. Ezért a MOK-nál úgy gondolják, hogy egy „egészségügyi kerekasztalt” kell összehívni, amiben képviseltetik magukat a kormány, a politikai pártok, a Magyar Tudományos Akadémia, az orvosok és az egészségügyi szakdolgozók is. Ennek a grémiumnak kellene kidolgoznia azokat a jogszabályokat és kereteket, amelyek között az egészségügy működni fog. Ezt célozza az egész, nemrégiben indult „nyomásgyakorlás” is.
A rendkívüli küldöttközgyűlés után is felmerült már, hogy milyen időtávon lehetne érvényt szerezni a követeléseknek? Mikor élesedhetnek be a letétbe helyezett felmondások?
Ezt egyelőre a MOK-nál még nem határozták meg. Egyelőre gyűlnek azok a nyilatkozatok, amelyek az önként vállalt többletmunkáról való lemondást tartalmazzák, így fokozva a nyomásgyakorlás erejét. Egyelőre nem lehet tudni, hogy az új ügyeleti rendszerrel hány háziorvos tagadja majd meg az együttműködést, mivel a rendszer még csak bevezetés előtt áll. Talán ez utóbbiak jelzik majd először, mi a valós helyzet. A kormány persze már elkezdte a szokásos fenyegetődzést azokkal szemben, akik kritikusak az új rendszerrel, de a MOK elutasítja ezt és teljes mellszélességgel kiáll a háziorvosok mellet.
A MOK rendelkezik a jövőre vonatkozó vízióval, de ennek részletes kidolgozására mindenképpen szükség van. Minden régióban, megyéről megyére haladva át kell tekinteni a jelenlegi helyzetet és az ottani adottságokhoz mérten kell a legjobb megoldásokat kidolgozni. De még a vármegyehatárokon átnyúló megoldásokat is számba kell venni. Ez nagyon nagy munka, de „egyszer neki kell állni” mondja dr. Baladintz Péter.
Az orvosok nem azért küzdenek, hogy nekik jó legyen, hanem egy olyan egészségügyért, amiben a beteg és az orvos is jól érzi magát.
(Az interjú elérhető hétfőtől az ajkai média online felületein.)
Lékó Sándor
Fotó: Gyarmati
Leave a Reply