Ajkai rocktalálkozóra várták a műfaj kedvelőt a Sportcentrum udvarába április 30-án 14 órára. A korai kezdést a fellépő zenekarok száma indokolta, hiszen a városlakók nyugalma érdekében a rendezvényt a szervezők nem szerették volna éjszakába nyújtani.
A találkozón ajkai és környékbeli zenekarok léptek fel: a Hoddog, a Naés?, a Hang-ár Devecserből, a Septicmen Várpalotáról, és a helyi nagyágyúk, az Ajka Rock Band, az Iron Bird és az estét záró Rekviem.
Az első Ajka Rockfest első fellépője a Hoddog zenekar volt. A tagok Tapolcáról, Ösküről, Veszprémből és Bándról jöttek, tehát ahogy a Gyűrűk urai mondanák, a megyéből. Ajka? Van ahhoz is közük, nem is kevés, hiszen a gitárosuk, Pallagi Attila, a Molnár Gábor Műhely Alapítványban dolgozik, a Hangadókban zenél, ő írta az Ajkai Óriások hoki csapat indulóját, jó kapcsolatban van az Ajka Rock Band tagjaival és volt már közös koncertjük a Rekviemmel is. Kíváncsian vártuk, mit tud a színpadon délután kettőkor csinálni egy rock banda. Nos, felpakolás, fotózkodás és beállás után úgy csaptak bele a húrokba, mintha nem egy magyar kisváros rendezvényén első fellépőként, hanem mintha a Wembley Stadionban, Londonban lennének. El is kényeztettek minket, mert csupa olyan dalt játszottak, amiket szeretünk és ismerünk, hiszen ha azt a szót halljuk, hogy rock, akkor az AC/DC, az Aerosmith, a ZZ Top jut eszünkbe, ha tovább pörgetjük a wurlitzert akkor talán jön egy Creedence Clearwater Revival, egy Bad Company, vagy pár magyar örökzöld Radics Béla gitárkirálytól vagy Hobótól. A rövid idő miatt csak két saját dal fért be, de már azokat is hallhattuk, mivel fent vannak a közösségi oldalakon. Harnos Máté basszusgitáros-énekes mintha Lemmy és Lukács Laci keveréke lenne, Horváth Miklós egyértelmű, hogy Guns n’ Rosest fogyasztott az anyatejjel együtt, Pavelka Gábor dobos alatt meg majd szétesett a cucc, olyan erővel püfölte. Attila és Máté felváltva énekelték a dalokat, így végig megmaradt az izgalom, hogy vajon a rock történelem melyik időszakából jön a következő dal. Gyorsan elrepült az első háromnegyed óra. Gyors lepakolás és már szerel is fel a következő banda, akik lassan egy éve nem hagyták el a próbateremet, így már ideje volt megszellőzetni a hangszereket. Ehhez még az időjárás is adott volt, és az eső helyett a közönség kezdett szálingózni. Akik a magyar slágerekből kaptak egy kis csokrot a Naés? feldolgozásában. A távozásuk után tizenöt perccel már Hang-árban úszott a színpad és az egész sportcentrum. A devecseri zenekar saját dalait mutatta be az ajkai közönségnek. Őket a Wolfram együttes követte a színpadon. Ugyan az elnevezés alapján egy kicsit más stílust vártunk volna tőlük, de tolmácsolásukban a Shadows instrumentális zenéje sem hangzott rosszul a szépen kihangosított térben. Persze a mikrofonokat sem dísznek kérték a színpadra a zenészek, repertoárjukban többször is hasznát vették. A Wolfram után gyors stílusváltás következett, birtokba vette a színpadot a várpalotai Septicmen zenekar. Az i-re a pontot a szervező három zenekar tette fel, elsőnek az Ajka Rock Band, akik nemcsak műsoruk zárásaként adtak elő saját szerzeményeket, hanem szinte az összes nótát sajátjuknak tudhatják. Karika Rudolf csapata, az Iron Bird már végképp megalapozta a hangulatot, bár a „tűkön ücsörgő” közönség már kicsit fagyoskodva várta a Rekviem zenekart. Akiknek színpadra lépésekor többen táncra perdültek. Olyanok is, akiknek jobb lett volna már vízszintesben, hiszen a szinte üres küzdőtér is szűk volt nekik. Szerencsére azt est folyamán mindenki tudta és tette a dolgát, így elmondhatjuk, hogy olajozottan, zökkenőmentesen ért véget az este, pontban tíz órakor. És Máté Lajos, az est házigazdája és műsorvezetője, az Ajka Rock Band oszlopos tagja megígérte, hogy lesz folytatás, és hagyomány lesz az Ajkai Rockfesztiválból. Megköszönte mindenkinek a részvételt, valamint a segítséget a városnak és mindenkinek, aki hozzátett ahhoz, hogy ez a rendezvény ilyen jól sikerülhessen.
F.P.T.
Leave a Reply