Háborúk, Brüsszel, EU-s források (nem)érkezése, infláció, üzemanyagár emelkedés, vendégmunkások, akku-gyárak, 2024-es EP és önkormányzati választások, pedagógusbér-emelés, egészségügy helyzete…Kétségtelenül van téma bőven, amivel a pártok több-kevesebb sikerrel tematizálni próbálják a közéletet. Mi, halandó polgárok pedig hajlamosak vagyunk elveszni a tévében és közösségi médiában hallott információk rengetegében és bizony megesik, hogy inkább azt hisszük el, mintsem amit a saját bőrünkön érzünk, a saját szemünkön látunk és a saját pénztárcánkon tapasztalunk.
Ha elmegyünk vásárolni, megtankoljuk az autónkat, a fizetés pillanatában vagy azt mormoljuk dühösen magunkban: #háborúsinfláció, #szemétbrüsszel, #ezisgyurcsányhibája, vagy azt, hogy #mocskosfidesz.
Ha a településünk nagyvállalatainál egyre több vendégmunkást látunk, akik megfordulnak a közterületeken, boltokban is, akkor nyugtázzuk magunkban, hogy bizony kevés a magyar munkaerő, aki ennyi pénzért elmegy gyári munkásnak, muszáj őket foglalkoztatni, meg hát a GDP-nek minden áron nőni kell, vagy eszünkbe jut az a 2016-os fideszes plakát, melyen az állt, hogy „Ha Magyarországra jössz nem veheted el a magyarok munkáját!” és a kormány 2015 óta tartó migráns ellenes propagandája vs. a valóság.
Természetesen akadnak olyanok is, akik nem e két álláspont mentén gondolkoznak, ők azok, akik megjegyzik magukban, hogy bizony a magyar embert kéne rendesen megfizetni, a bért közelíteni az EU-s átlaghoz és akkor nem lenne szükség egyre több ázsiai munkaerőre. Mert miközben keletről jönnek a vendégmunkások, egyre több magyar keresi nyugaton a megélhetését és vállal kint gyereket.
Az EU-s források (nem)érkezésével kapcsolatban többnyire kétféle álláspontot hallani, egyik sem túl bonyolult: A: a #szemétbrüsszel azért szívat minket, mert nem engedünk be migránsokat, nem végzünk az ovikban nemváltoztató műtétet, és mert nem támogatjuk az ukránokat (#utálomzelenszkijt), B: a #korruptfidesz mindent ellop, ne is jöjjön ide pénz, amíg ők vannak és amúgy is #utálomputyint.
Ezzel a témával kapcsolatban is van, aki látni véli, hogy EU-s forrás érkezni fog, ugyanis ez mindkét fél érdeke (megj: a magyar embereké is), azaz #winwin. Ennek oka például az, hogy sok nyugati (autóipari)cég tevékenykedik nálunk, kedvező adózási feltételekkel, olcsó munkaerővel, ami jelentősen hozzájárul az adott ország gazdasági növekedéséhez, valamint vannak olyan szavazások az Európai Tanácsban, ahol kell az #alku, mert az esetleges #vétózgatások egyes tagállamok vezetőitől hátráltathatják a fontos döntéseket. (#igyonegykávét!)
Ezt hívják úgy, hogy politika és ez az, amit mi, kisemberek nem látunk át, mert a politikusok célja nem a tetteik átláthatósága, hanem annak épp az ellenkezője, azaz: lásd azt, amit én akarok, ne pedig azt, ami a valóság a háttérben!
De mi a helyzet az egészségüggyel?
Szándékosan hagytam a végére, ugyanis ezt a szó legszorosabb értelmében a saját szemünkkel látjuk (ha nem látunk) és a saját testünkön érzünk, ha valami „meghibásodás” okán testközelbe kerülünk vele. Addig nincs gond, amíg csak a tévéből hallgatjuk az egészségügy helyzetéről szóló híreket, pro és kontra, a probléma akkor kezdődik, amikor szakemberhiány okán nem kapunk időben szakszerű ellátást, ott, abban az intézményben, ahova tartozunk, majd hosszas utazgatás után végül a magánellátásban landolunk, ahol tízezreket hagyunk ott, (miközben fizetjük a TB-t.) De ez még a jobbik eset, ugyanis több ezer honfitársunkhoz hasonlóan várhatnánk hónapokat, éveket egyes műtétekre és mivel az anyagi lehetőségeink nem engedik a magánellátás igénybevételét, mire a műtőasztalra kerülünk, már lehet késő…
Az egészségügy cudar helyzetével kapcsolatban sem kell túl misztifikált válaszokra számítani kormánypárti és ellenzéki oldalról sem, mivel többnyire azt halljuk az intézmények alulfinanszírozottságával, az egyre súlyosabb szakemberhiánnyal, szakrendelések és osztályok bezárásával kapcsolatban, hogy A: #gyurcsánhozképest sokkal több pénzt tettünk az egészségügybe és #nincsittsemmigond és ha lenne, az se derülhetne ki (#pintér), B: #azelmúlt12évben tönkretette a Kormány az egészségügyet, előtte jobb volt.
A valóság sajnos az, hogy az egészségügy minden regnáló kormány mostohagyereke, ami csak viszi a pénzt, a problémák pedig úgy nőnek évről évre egyre jobban, mint az a kis hógolyó, ami a hegyoldal tetején elindul és mire leér, betemet mindent és ki se látszunk alóla. Mivel itt „nem babra megy a játék”, hanem az emberek egészségéről, életéről van szó, ezért az egymásra és hátrafelé mutogatás a lehető legrosszabb módszer, ami csak eszkalálja, de meg nem oldja a bajt.
Talán ezért is mondják sokan, akik kicsit próbálják átlátni a kesze-kusza helyzetet, hogy „persze a magánegészségügy, abba nem is olyan rossz dolog befektetni” és bizonyára teszik is egyre többen, akik asztalán ott a jövőbe látó üveggömb. (#őkanagyongazdagok)
Konklúzióként sajnos kétségtelen, hogy az ország kettészakadt és párhuzamos dimenzióban élünk. Kinek ez a valóság, kinek az. Kinek ezt mondja a számára tévedhetetlen favorit a tévében és közösségi médiában, kinek azt. Megoldást talán az hozhat, ha elkezdünk látni is, nem csak nézni #nematévét, olvasni #könyvet és akkor nagyobb eséllyel bővül a látóterünk és válunk befogadóbbá a valós-valóságra.
VB
Fotó: illusztráció
Leave a Reply