Utassy István nyugalmazott címzetes iskolaigazgatóval, az önkormányzat humán és ügyrendi bizottság külső tagjával a tanévkezdés hangulatáról beszélgettünk.
– A 2022-2023-as tanévkezdés hangulatát nehéz kitapintani, mivel az iskolarendszerünk igen színes. Gondoljunk csak arra, hogy az állami iskolák mellett párhuzamosan működnek egyházi és alapítványi intézmények is. Ismert, hogy az önkormányzatoktól fokozatosan vonták el az oktatási intézmények fenntartói és működtetői jogkörét, csak az óvodák maradtak az önkormányzatok hatáskörében, nyolcvan százalékos állami lefedettség mellett. A hangulatot meghatározza az is, hogy évek óta hordozzuk magunkkal a szakmai vitákat, mint például a nemzeti alaptanterv bevezetése, átfogalmazása, a tanárok, diákok túlterhelése, a pedagógusok szinte folyamatos sztrájkhangulata, a kormány és az érdekképviseletek közötti konszenzus hiánya.
Mi a véleménye a nyugdíjas pedagógusok visszafoglalkoztatásáról?
– Eddig is volt lehetőség arra, hogy heti 14 órában a nyugdíjas pedagógus dolgozhatott, viszont a nyugdíjba vonulás időpontját is felemelték. Annak a pedagógusnak, aki 65 éves életkora felett a heti kötelező 26 órát és az azzal járó kötelezettségeket elvállalja, anélkül, hogy bárkit megsértenék, nagyon bátornak kell lennie. Borúsnak látom a tanárhiány megszüntetésére vonatkozó egyéb intézkedéseket, az osztályok létszámának emelését, a csoportok összevonását, az óraadó pedagógusok utaztatását, a szakképzettség hiányát.
Mi a véleménye az iskolarendőrök alkalmazásáról?
– Az iskolában a rendet véleményem szerint a pedagógusoknak megfelelő pedagógiai módszerekkel kell biztosítani. Rendőrökkel pedig az iskola környékén történő rendszeres járőrözéssel, esetlegesen azonnali segélyhívó beiktatásával lehetne kapcsolatot tartani, ha azt a helyzet indokolja.
A távoktatási rendszert hatékonynak tartja?
– A kényszer szülte forma kevésbé hatékony. A pandémia időszaka alatt a szülők, nagyszülők nagyon nehéz helyzetbe kerültek, amikor az alsó tagozatos gyermekeket írni, olvasni, számolni kellett tanítani. Ennek módszertanát a tanítók is évekig tanulják. De beszélhetnénk a felső tagozatról vagy a középiskolákról is, ahol kísérleteket, műelemzéseket, másodfokú egyenleteket tornagyakorlatokat kellett feszült családi hangulatban közösen megoldani.
Sok kritika érte az oktatás minőségét az elmúlt években. Erről mi a véleménye?
– A diákolimpiák azt igazolják, hogy több területen nemzetközi szinten is dobogós helyezést érünk el. A PISA- felmérés viszont visszaesést vagy stagnálást mutat. Ebben a megmérettetésben az ismeretek gyakorlati alkalmazását kérik számon, a gyerekek szociális hátterének feltérképezésével. Kell-e mondanom, hogy ha korosztály 20-25 százaléka elégtelen teljesítményt mutat, a kiválóan teljesítők pedig 4-5 százalékot tesznek ki, és ez a tény az átlagmutatót nem emeli meg. Ezen a területen a felzárkóztatásra kellene nagyobb hangsúlyt helyezni, szakemberek bevonásával. Ahol sajnos hiányosságok vannak, ott a szülők kénytelenek nem kevés anyagi ráfordítással pótolni az állam feladatát.
Milyen az oktatási intézmények dologi háttere?
– Az oktatási intézmények eddig sem dúskáltak az anyagi javakban. Most, hogy a “helyzet fokozódik”, kezd kezelhetetlen lenni a fűtés, a világítás, a taneszközök beszerzése, a korszerű, XXl. századi oktatás követelményeinek megvalósítása. Az állami iskolák ezen a téren több figyelmet érdemelnének. A nevelés komplex feladat. A diákok napi 7-8 órát tartózkodnak az iskolában. Az iskolai oktatás nevelés színvonala hatással van a társadalom egészére, ezért az iskolai nevelés alól nem lehet felmenteni senkit, sőt, a gyerekek kapcsolatrendszerére is oda kellene figyelni úgy, hogy tudatában legyen mindenki azzal, a szülők felelőssége, feladata vitathatatlan. Mindezek indokolják – ha időn túl is – egy felelős szakminisztérium létrehozását, amely kellő súllyal, hitelességgel és alázattal szolgálja a felnövekvő nemzedék érdekeit.
Mi adhat reményt ebben a nem túl optimista légkörben?
– Ma még sok kiváló pedagógus van a pályán. Meg kellene őket becsülni mind erkölcsileg, és mind anyagilag, és nem hitegetni mindenféle életpályamodellel. A mai fiataloknak ahhoz, hogy a pedagógus pályát válasszák, vagy ott maradjanak, nem elég a távlatokba mutogató ígérgetés, kézzel fogható bizonyíték kell arra, hogy munkájuknak van értéke, értelme, eredménye és öröme.
Leave a Reply