A Nyugdíjas Szabadegyetem idei kurzusán a világot látott ajkai előadók között a legtöbb kilométer Káldi Géza lábában van. 25 ezer kilométert tekert kerékpárral, gyalog pedig az Ajka-New York távolságot is meghaladta. A március 11-ei előadásán betekintést nyerhettünk a hosszútávú túrázók életébe a nyugdíjas sportoló és tanárember által a művelődési ház színháztermében.
Rekordot tart azzal a teljesítményével, hogy az ország minden településére eljutott kerékpárral. Ezt a kapacitást pedig megfejelte az Országos Kéktúra hatszori teljesítésével. A birtokában lévő több ezer fotó, dia közül választotta ki a számára fontosnak tartottakat, amelyeket megosztott nyugdíjas társaival. Ennélfogva a közönség mintha Rockenbauer Pál és társai nyomdokán haladva a Másfélmillió lépés Magyarországon című nagy sikerű filmbe cseppent volna. Írott-kőtől Hollóházáig 32 kilométer szintemelkedésű nyomvonalon számos nevezetes tájat, történelmi emlékhelyet járt be 1164 kilométer hosszan hűséges diákjaival. Az első teljesítése 1976-tól öt évig tartott, az utolsót, a hatodikat 2014-ben fejezte be.
A prezentáció alatt néhány kérdés felmerült a kevésbé tapasztalt túrázóban, amelyekre készségesen válaszolt az előadó.
– Mi motiválja abban, hogy ezeket az irdatlan távolságokat megtegye többször is?
– Nem szeretnék nagy szavakat használni, de én ennyire imádom, szeretem az országomat, az országunkat és nagyon szerettem volna felfedezni minden szegletét, minden zugát. Mellette fontosnak tartottam megismerni más tájakon élő emberek viselkedését, kultúráját, akikkel barátságok sorát kötöttem.
– Melyik útszakaszt ajánlaná a gyakorlatlan túrázónak, amely kedvet csinál a további gyaloglásokhoz?
– Természetesen az Országos Kék-túrát, mert pillanatnyilag az van irányító táblákkal a legjobban ellátva. Jól jelzett, festett, karbantartott útvonalak biztosítják a biztonságos túrázást. Ha valaki odafigyel, az nem tud eltévedni, már csak azért sem, mert egyre többen járják végig ezeket a jól kitaposott utakat.
– Bizonyára sok élményt szerzett az évtizedek alatt. Melyek voltak a legizgalmasabb, legemlékezetesebb túrái?
– Ugye szállást a nyári útjainkon előre sohasem foglaltunk, ahol ránk esteledett, ott lesátraztunk. Még 1975-ben a Kőszegi-hegységben a határőrök járőröző nyomvonalán tértünk nyugovóra. Egész éjszaka ott jártak el lóval és gyalogosan is a katonák. Én nagyon nyugtalanul éjszakáztam, hogy gond ne legyen, de egy szót sem szóltak. A srácaim meg úgy aludtak, mint a jóllakott napközis.
Egy másik alkalommal Káptalantóti határában a kordonos szőlősorok közt hajtottuk álomra a fejünket. Az éjszaka leple alatt kiszöktek a közeli karámból a tehenek, és a mi sátraink közt rohangáltak. Attól féltem, hogy rálépnek valamelyik rám bízott gyerekre, de szerencsénk volt, ezt is megúsztuk. Aztán elkezdtük visszaterelni a marhákat a karámba. Reggel derült csak ki, hogy két süket-néma volt a pásztor, és semmit sem vettek észre az egészből, szépen aludtak a kuckójukban.
– Mi szükséges technikailag egy komolyabb távolság megtételéhez, és milyen mentalitás kell ahhoz, hogy sikerrel teljesítse valaki a kitűzött távolságokat?
– A természetjárás is sport és éppen úgy kell rá készülni, mint bármelyik verseny sportágra. Fontos a fokozatosság, az „apró lépések” politikája, az edzettség. Sokan azt mondják, „ha majd nyugdíjas leszek…”. Sajnos ez ebben az értelemben nem jó felfogás. Már korábban el kell kezdeni a jövő megalapozását. Én 16 éves koromtól vagyok komolyabb erdőjáró, azért nincsen izomlázam. Hogy mi kell hozzá? – Elengedhetetlen a kényelmes cipő, időjárásnak megfelelő ruházat, a jó hátizsák, jó tájékozódási képesség, térkép meg annak az ismerete, kullancs riasztó, víz, élelem és GPS. Végül egy hasznos tanács, hogy legalább 3 fő induljon együtt nagyobb útra, mert ha valakinek egészségügyi gondjai adódnak menet közben, akkor csak úgy tudnak egymáson segíteni, esetleg támogatást kérni, ha többen vannak.
Számos tanáccsal, tapasztalattal lettünk gazdagabbak a négy előadás alatt. Utaztunk óceánjáró hajón, kenuval a Dunán, elrepültünk Vietnámba és gyalogszerrel bejártuk szeretett országunkat. Reméljük, hogy a hallgatóság kedvet kapott az utazáshoz, túrázáshoz. Május 22-én, szerdán pedig a Civil házban tartandó majálison számot adnak a nyugdíjas egyetemisták a hallottakból, látottakból.
Leave a Reply