Az elmúlt hónapokban az élet minden színterét átírta a koronavírus, a családok és a szakemberek is új kihívásokkal, nehézségekkel és problémákkal találták szembe magukat. Az Ajkai Család- és Gyermekjóléti Központról már több vetületben írtunk, hogy miképpen változtak meg a feladataik a járvány alatt, ám a házi segítségnyújtást akkor nem vettük górcső alá, így a közelmúltban Baráth-Soós Annamária vezető gondozót kerestük fel, hogy összegezze az utóbbi hónapok történéseit.
Sokan talán nem tudják pontosan, hogy mi is az a házi segítségnyújtás, körvonalazná az olvasóknak a szolgáltatás lényegét? Kik vehetik igénybe és miben kapnak segítséget?
– Intézményünk (az Ajkai Család- és Gyermekjóléti Központ – a szerk.) házi segítségnyújtást is biztosít városunkban, szolgáltatásaink minden esetben az idősek szükségleteinek megfelelőek. A szociális segítés és a személyi gondozás tevékenységeit a gondozónők az idősek lakásán biztosítják. Szakképzett gondozónők segítenek az alapvető gondozási, ápolási feladatok elvégzésében, az önálló életvitel fenntartásában, mint például mosdatás, fürdetés, tisztázás, bevásárlás, gyógyszeradagolás, gyógyszerkiváltás, valamint a higiéniás körülmények megtartásában. Segítséget nyújtanak az esetleges vészhelyzet kialakulásának megelőzésében, illetve elhárításában is.
A szolgáltatás tehát pont a veszélyeztetett, 65 évnél idősebb korosztályt látja el. Hogyan csapódott le a járványhelyzet Önöknél? Többen igényelték a segítséget, vagy kevesebben? Milyen plusz feladatok hárultak a kollégáira?
A koronavírus-járvány a 65 évnél idősebb embereket fenyegeti leginkább, közülük sokan krónikus betegségük mellett mentális, vagy más fizikai problémával küzdenek. Az idős, beteg hozzátartozók ellátása a családtagok feladata, ami gyakran nehezen biztosítható. Számos idős embernek nincsenek hozzátartozói, vagy ha vannak, messzebb élnek, dolgoznak, nem tudnak a napi segítségnyújtásban részt venni, így a szociális ellátórendszerre marad az idősek gondozása, ami a járvány idején még komolyabb anyagi és pszichés terhet jelentett. A gondozónők az ápolási, gondozási tevékenység mellett mentális támogatást is biztosítottak és biztosítanak folyamatosan, melyet az elmúlt hónapok alatt jobban igényeltek az ellátottak. A járványhelyzet alatt a gondozónők jelenléte fokozottabban szükséges volt az idős, magányos emberek számára, hiszen mondhatni, hogy ők jelentették a kapcsolatot a külvilággal. Kollégáim feladatai jelentősen megsokszorozódtak, ugyanis a családtagok nem tudtak kellő jelenlétet vállalni az idősek életében, így mindez a gondozónőkre hárult. A járványhelyzet idején intézményünk munkatársai számos idős embernek bevásároltak, kiváltották gyógyszereiket, feladták a csekkeket is.
Volt arra példa, hogy egy-egy családban visszamondták a szolgáltatást a vírus miatt, vagy ilyen nem fordult elő?
– Igen, akadt több olyan ellátott, aki szüneteltette a szolgáltatást a személyes kontaktus elkerülése érdekében. Itt a hozzátartozó biztosította a járványhelyzet alatt a bevásárlást, gyógyszerkiváltást, mentális támogatást. A vészhelyzet megszüntetése után azonban fokozatosan visszatérnek látókörünkbe az említett idősek, ahogy az élet is lassan újraindul. A veszélyhelyzet megszűnésével jómagam is meglátogattam azokat az igénybe vevőket, akik jelezték, hogy a továbbiakban házi segítségnyújtás keretében kérni szeretnék a szolgáltatást. Részükre már a szakképzett gondozónők nyújtanak segítséget.
Az, hogy a családok ismét igénybe veszik a szolgáltatást és visszatérnek Önökhöz, azt bizonyítja, hogy erős bizalmi kapcsolat jött létre az ellátottak, illetve az intézmény között. Ez már önmagában pozitív visszajelzés a munkájukat illetően…
– Igen, valóban. A segítő szociális munka egy olyan folyamat, mely során a bizalom kialakulásához idő kell, de miután ez megvan, az idősek nyitottabbak, és könnyebben kérnek, illetve fogadnak el segítséget. A pozitív visszajelzések tekintetében elmondhatom, hogy megköszönik munkánkat az ellátottak és a hozzátartozók, de az elmúlt időszakban a köszönetnyilvánítások is megsokszorozódtak, nagyon hálásak voltak a törődésért, a biztonságért, amit adunk. Tapasztalatom szerint egy segítő beszélgetés sokszor többet jelent a tényleges tevékenységnél.
Ezek szerint a mentális segítségnyújtás, már fél siker.
– Így is lehet fogalmazni. Nekünk, szociális segítőknek a munkánk során különösen fontos szerepet tölt be a mentális gondozás. Ehhez szükséges egy belső erő, amit az ember a személyisége által magával hoz, és az idők során kifejleszt, mint képességet. Persze a járványhelyzet alatt mi is tanultunk önmagunkról és vizsgáztunk türelemből, alkalmazkodóképességből, hiszen a hivatásunkat a magánéletünkkel kellett összeegyeztetnünk. A kolléganőim a járvány időszakában munkájukat a legjobb tudásuk szerint, sokszor erőn felül végezték. Saját családjaikról, gyermekeikről, idős hozzátartozóikról is gondoskodtak a napi munkájuk mellett. Számukra, számunkra is nagy próbatétel volt az elmúlt időszak. Mentális emelkedésre, lelkierőre volt szükség, hogy szakmailag, emberileg megfelelően az ellátottak érdekét nézve, kezeljék a járványhelyzetben hirtelen kialakult változásokat, élethelyzeteket, mindezt saját magánéletük gyökeres átalakítása mellett.
A városban, illetve a közösségi médiában hallott visszajelzések alapján ez úgy tűnik sikerült.
– A koronavírus-járvány eddig nem látott nehézségek elé állította az egész intézményt, a kollégákat, valamint az egész társadalmat, melyet azt gondolom az életünk átszervezésével, hatalmas összefogással teljesíteni tudtunk. Ezúton szeretném megköszönni az intézmény vezetőjének, valamint kolléganőimnek, hogy egy csapatként, egymás felé, bizalommal tudtuk együtt áthidalni a nehézségeket.
Baráth-Soós Annamária a házi segítségnyújtás vezető gondozója az Ajkai Család- és Gyermekjóléti Központban. Szociálpedagógus szakképesítéssel rendelkezik, 16 éve dolgozik a szociális szférában. Megkereshető személyesen az intézményben, a Móra F. u. 7. szám alatt, illetve telefonon: 06-20/260-5447, amennyiben kérdése lenne valakinek a szolgáltatással kapcsolatban.
Leave a Reply