Megbeszélt sörözésünkre kicsit megtörten érkezett. Nem tudom róla, mi az eredeti szakmája, csak azt, hogy most – talán jobb híján – társasházak közös képviselője, de azt sem bánja, ha “házmesternek” szólítják. Nagyon jól tudja, hogy ez a szakma már nem az az ötvenes évekbeli “bizalmi állás”, amikor fizetésért súgtak be elődei jó szándékú magyar polgárokat, ezzel szerezve érdemeket az akkor regnáló hatalomnál. A közös képviselet – pontosabban a társasház kezelés – ha valaki vállalkozóként, üzleti alapon végzi, szakképesítéshez kötött, komoly elfoglaltság.
Az azonban nem változott az ötvenes évek óta sem, hogy a társasházakat (azelőtt tömbházakat) ilyen-olyan emberek lakják, akiknek egy jó része még mindig alkalmazottnak tekinti a közös képviselőket és nem tudatosul benne, hogy választott megbízottról van szó.
Most azonban Gyurit (hívjuk így) nem ez foglalkoztatta, hanem egy fél évszázados fenyő, amire az egyik társasház lakója kért halálos ítélete, mert “nem valami jól néz ki”. Az illetőnek jó kapcsolatai vannak a helyi polgármesteri hivatalban, még a szükséges nyomtatványt is beszerezte, amit Gyurinak csak ki kell töltenie és – a társasház nevében – eljuttatni az önkormányzat illetékes osztályához. Gyuri szerint a fa senki mást nem zavar, túlélte a ház építését is, az egykori útépítők még a járdaaszfaltot is úgy alakították, hogy a fa megmaradhasson. Gyuri kör-emailt küldött a ház tulajdonosainak – akik kevesebb, mint kéttucatnyian vannak – érdeklődve, valóban ki akarják-e vágni azt a fát. Egyetlen választ kapott vissza, ami azt javasolta, hogy “egy piszokkal” az oda három méterre lévő, ugyanilyen korú fenyőt is jó lenne kivágni.
– Pusztul a világ cimbora – kesergett poharába bámulva Gyuri. – Északon többezer éves fenyők is élnek. Egy ötvenéves fa kivágása felér egy csecsemőgyilkossággal. Az emberiség valóban megérett a kihalásra. Nem a fák, az emberek – tette hozzá a nyomaték kedvéért. De nem folytatta, tekintete a távolba révedt. Talán arra gondolt, amikor már nem lesz egyetlen fa sem és az emberiség belefullad saját kipárolgásába…
A kérvényt – amit elfogadtak úgy, hogy egyetlen új fa ültetésének ígérete sem szerepelt rajta – már benyújtotta az önkormányzathoz. Azt mondja, tesz még egy kísérletet, hátha mégsem vágásérett a fa. Bár érdeklődésére a “szakembertől” egyszer már kitérő választ kapott. Megkérdezte ugyanis, hogy szerinte az, hogy “nem valami jól néz ki egy fa” elegendő ok-e a kivágására? A szakember nem adott konkrét választ, csak a kivágás hivatalos menetéről hablatyolt.
Gyuri kihörpintette a sörét és felállt az asztaltól. Mintha könny csillogott volna a szemében. Elnéztem távolodó alakját, ami a szokásosnál is görnyedtebbnek tűnt számomra. Most tőle függ egy fa sorsa. A többié meg talán tőlünk.
Lékó Sándor
Leave a Reply