A kialakult helyzet az élet minden területére kihat, így a kutyák mindennapjaira is. Vannak olyan kedvencek, amelyeket pont az visel meg ebben a szokatlan szituációban, hogy a gazdák egész nap otthon vannak. Egész napos figyelem középpontjába kerültek, elveszett a megszokott csendes pihenő, amikor elvonulhattak az ingerek elől.
Azonban, ha egy kutya rendszeres munkához szokott, akkor pont a gyerekekkel közös tevékenységek elmaradása lesz furcsa a számára. Főként, ha nagy örömmel végezte ezt a feladatot, és ha ez a tétlenség hosszabb ideig tart. Márpedig most erről van szó.
Éden a terápiás kutya és felvezetője Ramasz Vanda az Öko-kutya program új szakaszán dolgozott – egy új feladatcsoportot készült bevezetni a víz világnapjára időzítve -, amikor szakmai törekvéseiket megakasztotta a világjárvány.
A 7 éves labrador azonban abban a szerencsés helyzetben van, hogy otthon sem maradt „páciens” nélkül, hiszen együtt él a lassan kétéves Leóval. A kisfiú és a segítő kutya az első pillanatban szoros barátságot kötöttek, és azóta is kitűnően megértik egymást. Kezdetben az alig tipegő baba csak megfigyelte a kutyát gyakorlás közben, aztán nagyon hamar be is kapcsolódott a feladatokba. A másfél éves gyerkőc már megtalálta a kutyás játékokban az ő saját helyét, azt a tevékenységet, amit el tud végezni és még gyarapítja is az eredeti elképzelést. Ennek köszönhetően Leó már rendszeresen elkísérte Édent a foglalkozásokra, noha ez sokszor felborította az óravázlatot. Néhány hete azonban lényegesen megváltozott az életük, így csak egymással gyakorolhatják a feladatokat.
Ez azért is fontos, mert a terápiás kutya kiképzése most sem áll meg. Éden abban leli örömét, ha együttműködhet a gazdájával, a gyerekekkel, a „pácienseivel”, és ebben újabb és újabb kihívásokra talál. Kreatív és intelligens kutya lévén hamar unatkozni kezd, ha tevékenység nélkül marad és ennek látható jelei is vannak. De ennél beszédesebb az öröm, ami előtör belőle, ahogy előkerülnek a feladatokhoz szükséges eszközök. Ezért Éden heti 1-2 alkalommal otthon tart „foglalkozást”.
Ezekben Leó például a tudatos vásárolást gyakorolja a kutyával. A kisfiúnak kérésre fel kell ismernie a választott gyümölcsöt, öko-zsákba kell raknia, majd a kosárba, amit Éden a szájában tart. Ebben Leó adja ki a „fogd” parancsot is a kutyának. Ezeket a szófoszlányokat még nem mindig érti a kutya, inkább csak felismeri a szituációt és onnan tudja, hogy mi a teendője. A karikás játékban már egyszerű szabályokat kell követniük, az interaktív kutyajátékok pedig nemcsak a kutyának adnak feladatot, de a gyerkőc is elmélyülhet a rekeszek töltögetésében. Leó minden információt igyekszik értelmezni a világból, ami körülveszi őt. Bátran próbálkozik, hogy megtalálja a megoldást egy-egy problémára – akárcsak a kutya – és sok mindent abból tanul meg, hogy utánozza, amit mástól lát. Így Éden sokszor spontán motiválja a kis „kliensét”, hogy kövesse őt az udvaron rögtönzött akadálypályán, pakoljon el egy dobozba tárgyakat, vagy hogy gurítsa a labdát a kapuba.
Tehát Leónak köszönhetően tartalmasan telnek a kutyás mindennapok az elszigeteltségben, de az Öko-kutya program még nem érte el minden célját. Ezért Éden és a gazdája mielőbb szeretnének visszatérni az iskolába a gyerekek közé, hogy folytathassák a megkezdett munkát. Addig azonban otthon maradnak és biztonságban készülnek néhány meglepetéssel a folytatásra.
R.V.
Leave a Reply