Társasági életet, vidámságot, összetatozás élményét nyújtotta a farsang időszaka elődeinknek. A Vízkereszttől Hamvazószerdáig, az idei évben február 18-ig tartó báli szezon ma is ezt hivatott szolgálni.
Mint Angermayer Judit múzeológustól megtudtuk, a jelmezöltés a hétköznapokból való kiszakadást, a más bőrébe bújást, a mindennapitól eltérő élethelyzet kipróbálását jelentette. A régi korokban a farsangi mulatozás idejére a nők előszeretettel öltöztek férfinak, a férfiak nőnek és vették át a másik nemre vonatkozó viselkedési formákat. A farsangoláskor, amelynek magyarországi elterjedése a középkorra tehető, alkalmi zenekarok, a közösség hangszeren játszó vagy énekelni tudó tagjai szórakoztatták a mulatókat. Akkor nem a produkció művészeti értéke számított, hanem az, hogy az előadó hozzájárul a többiek szórakoztatásához. Aki sütni vagy főzni szeretett, ételekkel kínálta a többieket. A farsangi ételek közül a legelterjedtebb a fánk, amely az ókori népek istentiszteleti tésztaajándékából ered. Sok térségben szokás volt, hogy külön gyerekfarsangot tartottak, amelyek jó alkalmat kínáltak arra, hogy a következő generáció tagjaival megismertessék a társasági élet szabályait. A farsangi időszaknak szigorú szabályai voltak, a legtöbb népszokás farsang farkához, az időszak utolsó három napjához kötődik, majd Hamvazószerda napjától szigorú böjt lépett életbe. Elképzelhetetlen volt az, hogy valahol akkor tartsanak mulatságot. A mezőgazdaságból élő népek a házasságkötést is a farsangi időszakra tették. Ekkor még nem kezdődtek meg a tavaszi mezőgazdasági munkák, az emberek jobban ráértek, már fogyasztható volt az előző évi bor, hús is maradt a disznóölésből, így minden adott volt a lakodalomhoz. Böjti időszakban viszont esküvőt sem tarthattak.
T.A.
Leave a Reply