Egyenes tartású és tekintetű embert ismertem meg, akinek a szeme sarkából érezhető jóindulat sugárzik. A Verga Zrt. vezérigazgatójával irodájában beszélgettünk életpályájáról, munkájáról, amelyek városunkat, Ajkát is érintik.
Veszprém megye hazánk legváltozatosabb természeti adottságú, az államiságunkkal egyidős közigazgatási területe, a Kisalföld, a Bakony és a Balaton karéjában fekszik. Schumacher István e tájon, közelebbről a varázslatos Balaton-felvidék egyik kicsi falujában, Szentjakabfán született, földműves család gyermekeként. Itt végezte az általános iskolát, s mint generációjának minden falun nevelkedő tagja, részt vett korához mérten a földeken, erdőben végzett munkákban. Így tehát megörökölte génjeiben, és a környezet hatására is vérébe ivódott a természet tisztelete, szeretete. Nagybátyja vadászott, és a tőle megszerzett ismereteknek is jelentős része volt a pályaválasztásában. Így a Pannonhalmi Gimnázium elvégzése után tanulmányait – az „osztályellenség” gyanúja miatt ha nem is azonnal, de végül mégis – a Soproni Erdészeti Egyetem falai között folytathatta, ahol erdőmérnöki diplomát szerzett. Majd munkába állt a Verga Zrt. jogelődjénél az MNH Veszprémi Erdőgazdaságánál, ahol most is dolgozik, és annak szinte minden területén otthagyta a kéznyomát. A cég filozófiája a tulajdonos elvárásaival összhangban olyan szakszerű gazdálkodás, amely teljességgel biztosítja a nemzeti kincsnek számító élő- és növényvilág sokszínűségének hosszú távú megőrzését is. Ezt vallja, ezért dolgozott és dolgozik Schumacher István, és ez az elvárása a kollégáival szemben is.
Ajkán három évig volt vezetője a cég akkori üzemrészének, amely ma magába öleli a Kab-hegyi és az egykori herendi üzemi területeket. Most is ez a száz százalékban állami tulajdonú, ötvenezer hektáron gazdálkodó cég legjelentősebb, legerdősültebb területe. Jól ismeri, és adottságai miatt kiemelten fontosnak tartja a Csingeri Parkerdő, a Sárcsi-kúti tanösvény, a Hubertus erdei iskola fenntartását, fejlesztését. A szépen rendben tartott, ám mégis vadregényes területeken szerzett élmények adják a legtöbbet a következő generációknak ahhoz, hogy ők is szeressék, védjék, gondozzák a környezetet. Vezérigazgatóként kiemelten fontosnak tartja a vállalat erejéhez mérten a lehető legnagyobb részvállalást a közjóléti programokban és beruházásokban, ezekről a megyei és országos médiák tudósításaiból az utóbbi években egyre sűrűbben olvashattunk is. Ajkai terveikről szólva elmondta, hogy az önkormányzattal közösen szeretnének egy kilátót építeni a Csinger-völgy és a padragkúti városrész közt található gyönyörű panorámájú fennsíkon, valamint a volt Jókai bánya területén egy autósparkolót, pihenőpadokkal és játszóeszközökkel is ellátva. Itt már folyamatban van a terület tulajdonjogának megszerzése, ami nélkül nem valósulhat meg ez az elképzelés.
A 2010-es szélvihar okozta kényszer fakitermeléseket – amelyek a Kab-hegyet is érintették – saját erőből úgy sikerült elvégezniük, hogy a jó minőségű faanyagoknak piacot is találtak, így minimalizálni sikerült a károkat. A kényszertermelt területeket újratelepítették facsemetékkel.
– Ez óriási erőfeszítéseket követelt, elismerés illeti a cég egész kollektíváját. Természetesen emiatt a következő éveket visszafogottabb kitermelés jellemzi majd, hogy a természet magára találjon – mondta el a vezérigazgató.
A vadgazdálkodásban is kiemelkedő és speciális is a cég szerepe. A vadászható területek tulajdonosi jogait gyakorlók közül az egyik legnagyobb területtel bíró gazdának számítanak, ugyanakkor vadásztatást is folytatnak a vadászbérbe nem adható területeken, így az érem mindkét oldalát jól ismerik.
– Észszerű szinten kell a vadállományt tartani, ez a vadászok kötelessége, de a gazdálkodóknak sem lehet olyan szélsőséges igényük, hogy kiirtsák az egész vadon élő állatvilágot. Mindkét félnek a középutat kell választania, megérteni, elfogadni a másik fél jogos elvárásait, csak így lehet eredményesen együttműködni – vallja a vezérigazgató.
Abban is egyetértve fejeztük be a beszélgetést, hogy maradtak még nyitott kérdések, amelyekről az idő és a lapterjedelem okán most nem tudtunk beszélni, de irodája ajtaja mindig nyitva áll lapunk előtt.
Peternics Mihály
Leave a Reply