A bányászok papja, Kakas Aladár címmel tartott előadást Horváth Károly, a Bódéért Hagyományőrző Egyesület elnöke, december 6-án a közösségi házban. A hagyományőrzők, az előadás előtt, megkoszorúzták a bódéi temetőben, az 1909-es bányaszerencsétlenség áldozatainak sírját.
Horváth Károly, előadásában megfogalmazta, hogy Kakas Aladár római katolikus plébános tevékenységéről megoszlanak a vélemények, annyi azonban bizonyos, hogy az emberek érdekeit tartotta szem előtt. A pap, 1928-ban, 28 évesen került a bányászok lakta területre, Alsócsingerbe, Felsőcsingerbe, Bódéra. A bányászok olyan területről érkeztek, ahonnan a római katolikus hitet hozták magukkal, a vezetők reformátusok vagy evangélikusok voltak. A bányász kolóniákon nem építettek templomot, ugyanis, ha felhagytak a bányaműveléssel, költözött a kolónia is. A szentmiséket általában a legnagyobb közösségi helyiségben, általában az iskolában tartották, de volt, ahol a tűzoltó szertárban. A helyiségekben nem tartottak szakrális tárgyakat, ezért a papnak kellett vinnie mindent magával, ami a szertartáshoz szükséges lehetett. Ez az akkori közlekedési viszonyok között, amikor még a kerékpár is ritkaságnak számított, néha igencsak komoly kihívást jelentett. Kakas Aladár a bánya sínautójával vagy lovas kocsijával utazott. A felsőcsingeriek többnyire Úrkútra jártak misére, az ugyanis közelebb volt.
A plébános, a hitben való megerősödésen túl, a dolgozók helyzetének javítására, a nép életkörülményeire is figyelmet fordított. Szót emelt azért, hogy a felsőtagozatos diákok tanulhassanak a közeli iskolában, ahová addig jártak, ne kelljen kilométereket gyalogolniuk. Azt sem nézte jó szemmel, hogy a bánya, a Gizella majori gyermekeket Ajkára akarta küldeni, 4-5 kilométerre, attól a felsőcsingeri intézménytől, ami néhány száz méterre volt csak tőlük. Azt is elérte, hogy a bányászok, akik akkor az országos átlagnál lényegesen jobban kerestek, kapjanak jutalmat karácsonyra. A vezetőség és a helyi döntéshozók ezt nem tudták elfogadni, ezért a plébánosnak 1942-ben távoznia kellett felsőcsingeri szolgálati helyéről, és máshol kellett folytatnia papi szolgálatát. A közösség és a hely azonban a szívében maradt, ugyanis akarata szerint, az 1985-ben bekövetkezett halála után, az újtemetőben helyezték örök nyugalomra.
(ta)
Fotó: Gyarmati
Leave a Reply