Kiszebáb, szalmabáb, csoda-klassz a maskarád! Jól nézel ki, remekül, a tél biztos menekül – skandálták a negyedikesek egyszerre a Fekete István – Vörösmarty Mihály Általános Iskola és Gimnázium József Attila utcai épületének udvarán, ahol a téltemető népszokás miatt gyűltek össze az alsósok a pedagógusaikkal.
Gyerektömeg és hangzavar töltötte be a teret, a sarokban épp meggyulladt a kiszebáb bokája. Mondókák repkedtek, versek harsogtak, zajt csapott a kereplő, a dob és más zeneszerszámok. Az ifjúság éljenzett és a tavaszt hívta, elég volt már a télből, hallatszott a körből a gyerekek kívánsága.
A babona szerint a kiszebáb égetése megszabadítja az embereket minden bajtól. A téltemető népszokás igen kedvelt volt a falusiak körében. Ma már csak elvétve találkozhatunk vele, az iskolában a pedagógusok mégis felelevenítették a hagyományt, hogy a gyermekek megismerhessék.
Eredetileg a kiszebábot és a zajkeltő szerszámokat is fiatalok készítették, amivel a település főterére vonultak. Közben nagy hanggal télűző rigmusokat kiabáltak és zajt csaptak. A vonulás a téren felállított máglyánál ért véget, ahol az összegyűlt személyek gondűző cédulákat tűznek fel a kiszebábra, majd bedobták a tűzbe. A papírokra azt írták fel, hogy ki mitől szeretne megszabadulni. A máglya elhamvadásáig tavaszköszöntő versikéket és dalokat énekeltek.
Leave a Reply