Havazással búcsúzott a tél? Március 1-jén már a meteorológiai tavasz vette ugyan kezdetét, ám nem volt valami barátságos fogadtatásban része. Aznap hatalmas hópelyhek hullottak az égből, és a hőmérő higanyszála is jócskán a mínuszokban kúszott a következő napokban is. Pedig a hosszú tél után most mindenki tettre kész a kerti munkákat illetően. Az egyik legfontosabb aktuális teendő a tavaszi metszés. Ideje elővenni a metszőollókat! Szabadítsuk meg a fákat tél folyamán elszáradt, vagy letört, illetve felesleges ágaktól.
A metszés a kertészkedés egyik legalapvetőbb művelete, mind a szőlő- és gyümölcstermesztésben, mind a díszkertek kialakításában. Egy élettanilag fontos ápolási munka, amit elsősorban a fás szárú kerti növényeken, cserjéken és fákon végzünk.
Bár a külső szemlélőnek ez a tevékenység kegyetlen cselekedetnek tűnik, pedig csak így lehet megőrizni a növények egészségét, termékenységét, valamint alakját és így serkenthetők növekedésre. A minőségi munka, szerszámok nélkül nem mehet végbe. Így szükségünk lesz egy edzett, krómacél pengéjű metszőollóra, hosszú nyelű ágvágó ollóra, és a vastagabb ágakhoz egy jó fűrészre.
Mielőtt nekiállunk a munkálatoknak, érdemes szem előtt tartani azt is, hogy melyik gyümölcsfát, bokrot szabad ilyenkor megmetszeni és melyikkel kell várni még. A fák és bokrok fás metszésének legkedvezőbb időpontja a rügyfakadás előtt van, mert ilyenkor, lombtalan állapotban a korona jól áttekinthető. Metszeni -5 C° felett szabad, mivel ennél alacsonyabb hőmérséklet esetén a sebzéseken keresztül fagykárt szenvedhet a növény.
Nagyon gondosan kell megállapítani a szőlőtőkék és szőlőlugasok metszésének időpontját, nem a naptár, hanem az időjárás alapján. A korán metszett szőlővesszőkön a rügyek fagyérzékennyé válnak, a késői metszés következtében bekövetkező „könnyezés” pedig nagymértékben legyengíti a növényeket.
Akik januárban sétát tettek a Somlón, azok bizony azt tapasztalhatták, hogy ott havazás ide-vagy oda, már szinte minden szőlő megszabadult hosszú venyigéjétől.
A szőlő metszéséről a néhai Bálint György, kertészmérnök, bölcs útmutatásait foglalom össze.
Először az elszáradt, letermett csonkokat, idősebb fás részeket kell eltávolítani és ezután kerül sor a termőcsapok megmetszésére. Vannak rövid csapon termő fajták, mások csak hosszú csapon, vagy szálvesszőn hoznak kielégítő fürttermést. Általános szabály az, hogy a termőterület minden négyzetméterén olyan húsz-hatminc ép, egészséges rügy maradjon meg. Ez éppen elég ahhoz, hogy jó termést takaríthassunk be. A túlterhelés kockázatos módszer, mert a mennyiség csak a minőség rovására fokozható. Az úgynevezett váltómetszés módszerét alkalmazzuk, vagyis a kétéves csapon két vessző maradjon meg, a többit vágjuk le. Az alsó állású vesszőt két rügyre metsszük vissza: ez az ugarcsap. A következő évben a le-termett termővesszőt levágjuk, az ugarcsapon levő két rügyből fejlődött vessző közül pedig a felső lesz a termővessző, az alsó az ugarvessző.
A szőlőmetszés, így leírva lehet, hogy elsőre kissé bonyolultnak tűnik, de némi gyakorlattal, nem is olyan nagy ördöngösség.
Leave a Reply