Előzőekben beszámoltunk az indiai sakkolimpiáról, Gaál Zsóka nagyszerű bemutatkozásáról és méltatásáról. Az olimpia és a női Európa-bajnokság között csupán tíz nap pihenője volt ajkai büszkeségünknek, mégis rendelkezésünkre állt és örömest megosztotta velünk az olimpiával kapcsolatos tapasztalatait.
Beteljesült az álmod, hogy a válogatott tagja legyél és hogy szerepelhessél a sakkolimpián.
– Amikor felkért a női szövetségi kapitány, hogy legyek a magyar női válogatott csapatának tagja, hihetetlen boldogságot éreztem. Az elmúlt években ezért is dolgoztam. Szerettem volna minél hamarabb a válogatott tagja lenni. Tavaly és idén is a MITROPA kupán, ami a Közép-Európa csapatainak versenye, már voltam csapattag, de egy olimpia azért mégiscsak más! Ott a világ országainak legjobb játékosai képviselik hazájukat. Szóval boldog és büszke voltam.
Hogyan készültél a nagy megmérettetésre?
– Napi 8-10 órát sakkozom, abban az esetben is, amikor nincs olimpia, hiszen mindig formában kell lennem. Ez egy ilyen sportág. Évközben rengeteg olyan verseny van, ahol toppon kell lenni, szinte az összes versenyen a maximumot kell kihozni magunkból. Már egy kis lazítás is megbosszulja magát. Tudtam, hogy az olimpián csak úgy teljesíthetek jól a saját táblámon, ha fizikálisan, mentálisan és szakmailag is maximálisan felkészült vagyok.
Minden nap sportoltam. A kondíciónak óriási szerepe van, még, ha nem is gondolják az emberek. Gondoljunk csak bele: 5-6 órát ülünk a sakktáblánál és gondolkodunk. Ezt a 9-11. versenynapon kizárólag akkor lehet bírni, ha megfelelő a felkészültségünk fizikálisan. Az én segítségem ebben Jankó Ilona (Veszprém megye egyik legeredményesebb atlétája, tanár, középtávfutó – a szerk.). Mentális felkészültségben segítségemre van a sportpszichológusom dr. Harsányi Szabolcs Gergő, akinek évek óta rengeteget köszönhetek. Ő mindig mellettem állt, segített, amikor szükségem volt rá és folyamatos tanácsokkal látott el.
Olyan világraszóló eredményeket, amiket te elértél, azt a mai felpezsdült világban egyedül nem lehet elérni. Említenél néhány szakmai segítőt, akik mostanáig hozzájárultak az eredményességedhez?
– Míg az olimpiáig eljutottam nagyon hosszú út volt és ennek az útnak itt nincs vége. Csak most kezdődik! Apukám szerettette meg velem a játékot és Kosztolánczi Gyula Fide-mester volt az első nevelőedzőm. Neki nagyon sokat köszönhetek és az első nemzetközi eredményemet, az uniós tagállamok bajnokságát az ő felkészítésével nyertem meg 7 éves (!) koromban. Utána rengeteg edzőm volt, akik mindig kicsit hozzátettek a tudásomhoz. Itt felsorolhatatlan névsort mondhatnék. Nem szeretnék kihagyni senkit, így nem is nevesítem őket, nehogy elkövessem a hibát. Jelenleg rengeteget jelent Polgár Judit szakmai, illetve mentális segítsége. Az edzőim fantasztikusak. A napi 8-10 óra edzés nem is megterhelő számomra, hisz a társaságukban rohan az idő. Az edzések nem szárazak, mindig van egy-egy megnevettető rész, poén, vidámság. Főedzőm Papp Gábor nagymester, továbbá Prohászka Péter nagymester és Bánusz Tamás nagymester, akik az utamon támogatnak, nagyon sokat segítenek, hogy még többet hozzátegyenek a fejlődésemhez. Ezekért igazán hálás vagyok.
Versenyeken elért eredmények igazolják vissza, hol tartasz a felkészülésben. Milyen megmérettetéseken indultál az olimpia előtt?
– A szakmai felkészülést jelenti a megfelelő versenyek kiválasztása is. Én az utóbbi egy évben nem játszottam ifjúsági és női mezőnyben, hacsak le nem számoljuk az osztrák és német Bundesliga csapataimat. Tudatosan versenyzem férfiak között, ahogy azt példaképem, Polgár Judit és testvérei tették. A férfiak között versenyezni egy nehezebb út, de kifizetődőbb. Egyik nagymester versenyemet úgy játszottam le, hogy beteg lettem, de az olimpia miatt kellett a játék. Nem is merült fel bennem, hogy kihagyom, hisz ez is egy újfajta megmérettetés önmagammal szemben.
Milyen reményekkel indultál el Indiába? Ahogy ismerünk a maximumot akartad kihozni magadból.
– Igen, ezt mindig kihangsúlyozom, hogy a körülményeket figyelembe véve a maximumot kell teljesíteni, hiszen ennél többet nem tehetünk. A maximumra törekszünk és meglátjuk hová jutunk. A 162 csapat közül holtversenyben 6-11.helyen végeztünk. Most erre volt elég a teljesítményünk, így van még mit fejlődnünk.
Néhány momentumot felidéznél a versenyből?
– Rengeteg élménnyel, tapasztalattal érkeztem haza. Partijaimat kielemeztük, a kritikus pontokat megbeszéltük edzőimmel. A további fejlődés a cél. Más nemzetek sakkozóit láttam játszani, néha oda tudtam menni Magnus Carlsen norvég nagymester, ötszörös világbajnok és ötszörös Sakk-Oscar-díjas asztalához, de elsősorban a saját partimra kellett figyelnem. Az utolsó forduló volt az igazán emlékezetes számomra. Csapatunk 1,5-1,5-re állt és már csak én játszottam. Tudtam, hogy rajtam múlik a csapateredmény és azt is tudtam, hogy az állásom egyenlő. Arra gondoltam, ezt meg kell nyernem. Sikerült!
Nagyon sok számomra kedves ember volt ott, akikkel együtt örültünk a csapatgyőzelemnek. Abban a pillanatban nagyon boldog voltam. Első olimpiámon 10 parti játszására kaptam lehetőséget, abból nyolcszor nyertem. Örülök, hogy hozzá tudtam járulni a magyar női csapat sikeréhez.
Megvolt a debütálásod ezen az olimpián. Hogyan tovább?
– Ahogy az elején mondtam, a legmagasabbra szeretnék jutni. Hogy ez mit takar, azt meglátjuk. Férfi mezőnyben erősödöm tovább. Nekem a sakk a minden. Ezzel ébredek és fekszem. Sakkozó szeretnék lenni. Örülök, hogy tizenévesen ezt meg tudom magamban fogalmazni, hisz a nálam idősebb fiatalok nem biztos, hogy tudják mivel szeretnének foglalkozni. Én tudom és ezért dolgozom.
További sikereket kívánunk mi is Zsókának. Ezzel a határtalan szorgalommal, kitartással sokat tesz a magyar sakk népszerűsítéséért, példát mutat a fiataloknak és hírét viszi Ajka városának.
Leave a Reply