Az őszi mezőgazdasági munkák közül az egyik legnagyobb feladat a kukorica termésének betakarítása. A munkálatokat jelentősen befolyásolta az extrém időjárás.
Tavasszal több hónapig tartó aszály volt és a nyári heves esőzések mellett a koronavírus miatti fennakadások is okoztak nehézségeket a gazdáknak. Azonban összességében elmondható, hogy bár kihívásokkal teli, de sikeres évet zárt a szántóföldi növénytermesztés.
Az aratás utáni kukoricaföldek ősztől tavaszig táplálékot kínálnak az őzeknek, vaddisznóknak és több ragadozó madárnak is, hiszen ilyenkor a földön maradnak a kukorica szétszórt szemei és csövei. Az az általános gyakorlat, hogy a kukoricatarlót a legrövidebb időn belül betárcsázzák, vagy beszántják, ami kizárólag a mindenütt nagyon elszaporodott vaddisznónak kedvez. A kukoricatarló tárcsázása utáni őszi búza, vagy árpa vetésben gyakran megfigyelhető a vaddisznó kártétele, mert a következő tavaszig a kukorica után feltúrják a gabona vetéseket.
Azért, hogy a vadkárt elkerüljék a gazdák, ilyenkor saját maguk, vagy engedélyükkel mások, végigböngészik, kórésszák (földről történő gyűjtögetés) a földterületeket. Bár fáradságos munka a folyamatos hajladozás, de hatalmas segítség ez a termőfölddel nem rendelkező vidéki embertársainknak a kis jószágállományuk ellátásához. A kukoricacsutka sem vész ilyenkor kárba, remek fűtőanyag lehet a kályhába.
Bár a mai modern gépek nem sok mindent hagynak a böngészőknek, de így is összejöhet kitartó munkával pár zsák. Ráadásul az így megtisztított földterület egészségügyi szempontból is kedvezőbb, mert a beszántott, beforgatott kukorica segíti a fusarium gomba elszaporodását.
Több fórumon is felmerült a kérdés, hogy szabad-e aratás után összeszedni az otthagyott terményt. Többen állították, hogy a gazda engedélyével természetesen lehet, azonban akadt olyan hozzászólás is, amely szerint a vadászati törvényben le van írva, hogy az aratás után a tarlón maradt termény a vadásztársaságé, és így a vadé.
Próbáltunk hát utána járni, hogy mi is az igazság, hiszen ahogy fentebb is említettük, a tarlón hagyott gabona odacsalogatja a nagyvadakat, amik később tetemes kárt tudnak okozni a gazdának.
Megkerestük az ügyben az országos vadászkamarát és a Nemzeti Agrárgazdasági Kamarát is. Mindegyiknek feltettük ezeket a kérdéseket. A vadászkamara néhány napon belül megküldte hivatalos válaszát:
-Megkeresésével kapcsolatban tájékoztatjuk, hogy bár számunkra a “kórészni” kifejezés ismeretlen, de úgy véltük talán böngészést jelenthet… a tarlón maradt termény nem kerül a vadászatra jogosult tulajdonába, így ez a kérdéskör sem szakmailag, sem jogilag nem érinti a jogosultakat.
A NAK válasza is megérkezett: A hivatal szintén a vadászati törvényt idézi, vagyis az elhullott terményt „szabad” a földön hagyni. A „kórészást”, illetve annak körülményeit nem említi meg.
Leave a Reply