Gyűjtsd a kupakot … településen élő beteg gyereknek, akinek … millió forintba kerül a külföldi műtétje, az új kerekes széke, a gyógykezelése. Elég két percet fent lenni a közösségi oldalon, máris legalább egy ilyen elénk kerül. Aki eléggé agilis, vagy sok szabadidővel rendelkező segítőt talál, annak egyből lesz a közösségi oldalon támogatói csoportja. Ahhoz aztán csatlakozik mindenki, írják, ők is gyűjtik a kupakot. És valóban gyűjtik. Szomszédnál, munkahelyen, éttermek dolgozóit kérik meg, hogy kitehessék a dobozt és a gyerek fotóját, akinek szánják. Senki nem mond nemet. A kupak pedig csak gyűlik.
Egy szatyorral, két szatyorral, egy zsákkal. Aztán már nem fér el a lakásban, útban van a tárolóban is. El kellene juttatni. Na de hogyan? Akkor egy kiírás a támogatói csoportban. A fuvar mindig megoldódik. Ismeretlen emberek keresik fel egymást, viszik a kupakokkal teli szatyrokat, vállalják a szállítást. Beszélgetnek, válnak jó ismerősökké, esetleg barátokká.
Ez a jótékonysági mozgalomnak, amely a kupakok körül kialakult, a társadalmi haszna. Ebben azok is, akik maguk is segítségre szorulnak, vagy segélyből élnek, részt tudnak venni. Így az a jó érzés tölti el őket, hogy ők sem csak kérnek, hanem adnak is. Hetente néhány kupak az ő háztartásukban is feleslegessé válik, vagy a szomszédhoz is átmehetnek gyűjteni.
A bajban levő családoknak pedig lelkileg jelent sokat az, hogy gyűjtenek nekik, felkeresik őket, ismeretlenektől is segítséget, érdeklődést, támogatást kapnak. És anyagilag is segítség. Na de mekkora? Tudjuk, egy betegség esetén minden forint jól jön, és helye is van bőven. Valóban pusztán a kupakokból össze lehet gyűjteni egy külföldi gyógykezelés vagy műtét költségeit? És ha igen, mennyi idő alatt? A beteg ugyanis versenyt fut az idővel. Egy drága külföldi nyaralásra gyűjtögethetjük akár tíz évig, de egy betegnek lehet, hogy már a jövő hét is késő…
Egy üdítős kupak súlya három gramm. Egy kiló kupakért a felvásárlók ötven forintot adnak. Egyik támogatói oldalon egy komment szerint, ha igazolják, hogy jótékony célra fordítják az összeget, akkor nyolcvan forintot kapnak kilónként. A kommentelő azt nem tudta megmondani, hogy hol van ez a felvásárló, és a jótékony célt milyen okirattal lehet igazolni. Ő is csak úgy hallotta valakitől. Aztán kiírta anélkül, hogy utánajárt volna. Reményt keltve az emberekben. Vagyis egymillió forinthoz csaknem hétmillió darab üdítős üveg kupakot kellene gyűjteni. Vagyis ötezer gyűjtőnek fejenként 200 kupakot kellene vinnie rövid időn belül. És ez még csak a bruttó bevétel. Ha levonjuk a szállítás költségét, akkor mi is marad? Felvásárló ugyanis nincs minden településen. Ajkáról Győrbe vagy Szombathelyre kell vinni tudomásunk szerint. Egy személygépkocsi befogadó képessége korlátozott. Jó esetben csak a kapott összeg felét viszi el a benzinköltség. Az is megoldás lehet, ha gyűjtenek fél évet, vagy még többet, és teherautónyi mennyiséget adnak le. Piaci áron ne is próbáljunk fuvart szerezni, mert nemcsak a bevétel, még a megemelt családi pótlék is rámehet. Akad az országban olyan vállalkozó, aki szívességből vállalja a fuvart. De nem mindig és nem mindenki ilyen szerencsés.
Azt is tudatosítani kellene a gyűjtőkben, hogy a jóval nagyobb súlyú mosószeres, mustáros flakon kupakja is megfelelő. És mielőtt elhatározzuk, hogy segítünk, nem árt átgondolni, hogyan adunk többet. Egy néni olvasta a felhívást. A nyugdíjasklubban összegyűjtött több mint egy kiló kupakot. Másnap postára adta, több mint ezer forintért. Az ötven forintot érő csomagot. Ha átutalta volna a család bankszámlájára az összeget, azonnal fel tudták volna használni azt. Fiatal társaság iszogatott egy belvárosi kávézóban. A pincér mutatta a kislány fotóját, és kérte, dobják a kupakot a gyűjtőbe. A srácokból előtört a szociális érzékenység, mindenki egyből rendelt még egy üveg üdítőt. És fizettek érte háromezer forintot. Azért, hogy öt kupakkal több legyen.
Ha valamelyikük fogja az okostelefonját és átutalja az összeget, a kislány két havi vitaminadagjára biztosította volna a fedezetet. Így meg adott két-három forintot.
Hónapok óta gyűjti a kupakokat Legoza Piros. A hölgy támogatói csoport tagja is. Megtudtuk tőle, hogy először a kutyamenhelynek gyűjtött. Miután oda már nem kellett több, a Facebookon keresztül megismerkedett egy beteg csabrendeki kislány, Hanna támogatói oldalával. Elhatározta, hogy ő is csatlakozik. Munkahelyén már kint volt a gyűjtődoboz, kicserélte a plakátot. Vendéglátóhelyeket keresett fel, senki sem mondott nemet neki. Az útjába eső társasházak lépcsőházaiba is kitette a felhívást és a dobozt. A kupak pedig gyűlik. Egy hónap alatt három 110 literes zsák telt meg. Piros becslése szerint a mennyiség megközelítőleg öt kiló. Nemrég megismerkedett egy másik csabrendeki beteg kislány, Noémi édesanyjával is. A világhálón rendszeresen beszélgetnek, tartják a kapcsolatot. Hamarosan ellátogat mindkét családhoz. Piros úgy várja a látogatást, mintha rég látott barátnőjéhez menne.
T.A.
Tisztelt Ajkai Szó!
Tisztelt T.A.!
Magán emberként írok Önöknek a pár napos “Kupakból vitamin…” című cikkükkel kapcsolatban, melyre a mai napon bukkantam rá…
Elszomorít ez az -ugyan pragmatikus- de mégis negatív hozzáállású cikk. Pont a közösség erejét és jobbító összefogásának értelmét kérdőjelezi meg -a mai világban-, amikor erre van a lehető legnagyobb szükség.
…de önmagában emiatt nem szólnék e témához, mint ahogy még egyetlen esetben sem tettem, mert -ugyan a sajtó felelőssége az lenne véleményem szerint, hogy a segítő szándékú csoportosulások kapcsán -buzdítson és ne ellenpropagandát fejtsen ki- de lelke rajta, aki ezt annyi empátiával kezeli, hogy matek képletként és dehonesztáló attitűddel vetíti fel a közösség tudatába…
A tárgyszerű tévedéssel történő félrevezetés okán írok csak, mely miatt nem szeretném, ha sokan elállnának a karitatív szándékaiktól,- mindegy is, hogy az kupak gyűjtése, vagy egyéb.
Igen is a közösség tud létrehozni olyan értéket (apránként a sok ember által), mely a humanitárius eszmén túl is segít. (Nem véletlen az, hogy sok más segítő forma mellett ezt a módot is felkarolta cégünk)
Olyan mennyiségben gyűlik- hogy a konkrét példánkat vegyük- üzletláncunkban (és direkt nem akarom megnevezni) a kupak a két csabrendeki kislány javára, hogy az még bennünket is meglepett.
…és nincs semmiféle érdekeltségünk e tárgyban!!! (nincs helyben fogyasztó vásárlónk) Senkit nem beszélünk rá és nem is kell -a gyűjtésre: a mamikáktól- a fiatal anyukákon át a mord külsejű nagyapákig- otthonukból a sajt fogyasztásuk révén megtermelt kupakokat hozogatják be azok a kis emberek, (akik lehet, hogy más módon nem is tudnának segíteni) akik nálunk vásárolnak (ez által nem termelődik többlet költség!
Dunántúli körtúráink révén -visszáru fuvarban- ingyen szállíttatjuk be veszprémi központunkba az összegyűlt kupakokat,- sőt terítő útvonalunkba beleesik, hogy akár a két érdekelt családhoz, de akár a megjelölt szombathelyi vagy győri címre is ingyen el tudjuk juttatni a kupak gyűjteményt!
Tehát nem helytálló az a levezetés, hogy csak óriási költséggel(és az értékteremtést felülmúló pénzösszegből -nem racionális módon) lehet segíteni kupak gyűjtéssel másokon, és higgyék el, ez másutt is hasonló módon tud zajlani. (mi konkrétan a dunántúli rászorulóknak,- a keleti cégek meg ott) tudunk segíteni… ez így tényleg működik, és nem kis pénz gyűlik.
Visszakanyarodva a cikk humánumot és összefogást romboló hatásához: óriási szükség van szerintünk a mai társadalom polarizálódása, az emberek teljes körű elidegenedése mellett arra, hogy a legkisebb individuum is érezhesse, hogy tud segíteni, és hogy nincs egyedül (akkor sem, ha esetleg ő rászorul)
Mi is a közösségi médiában találtunk ezen segítő szándékú felhívásokra és mind amellett, hogy cégcsoportunk komoly mérvű (sokszor erőn felüli) pénzadománnyal szokta kivenni részét a segítő társadalmi szerepvállalásból,- ez nem zárja ki, hogy ilyen módon is segítsünk… sőt ezen felhívások révén érintett meg bennünket és ért el hozzánk konkrétan e két kislány esete,- mint ahogy előtte egy veszprémi kisfiúé,-Bálinté is… Rajta is komoly pénzügyi adománnyal segítettünk, -ezt fogjuk tenni majd a két kislány esetén is- de be kellett látnunk, hogy a vásárlóink és kollégáink összefogásánál sokkal kisebb érték az, hogy mi központilag pénzadományokat nyújtunk. (és még akár anyagilag is felveszi a versenyt egymással a két mód)
Ha pedig pusztán a segélyezett rászorulók helyzetét nézzük: Persze mondhatnák a fanyalgók, hogy igen, de az idő tényező… “Aki gyorsan segít az kétszer segít” Ez így is van, épp ezért mindenkit a lehető leggyorsabb rászánásra és lehetőségei között a legnagyobb mérvű segítségre szeretnénk buzdítani,- de értsük meg, ha direkt mód érkezne egy pénzadomány kérés, az sokkal kevésbé lenne hatékony, mint ez a fajta segítő (akár kupakgyűjtő) összefogás!
…és aki tud, így értesülve a segítendő személyről, -ha anyagi lehetőségei és személyisége engedi- akkor küld egyéb adományt is… no de vegyük észre, hogy kevesen vannak így.
Kevés ember teheti manapság meg, hogy pénzt küldd (valóban gyorsabb lenen a segítség) és sokaknak lenne szükségük a segítségre… ha máshogy nem -óriási tömegeknek nyílik legalább ezen a módon segíteni a rászorulókon(és valóban ennek szervezésére vannak olyan karitatív személyek, akik az idejüket és pénzüket sem sajnálva összefogást szerveznek és bonyolítanak- de ezért nekik hála és elismerés jár, nem lesajnálás, és nem a kampányuk értelmének dehonesztáló megközelítése!!!)
Épp ezért mindenkit csak buzdítani szeretnénk,- nincs olyan kis ember, aki ne tudna valahogy segíteni, és nincs olyan segítség, amit pusztán gazdasági koordinátákkal le lehetne írni!!!
A szeretet és a segítő készség elnyeri megfelelő jutalmát! -legalább is csak ebben van értelme (az én konzervatív felfogásom mellett) hinni!
Köszönettel: Deák Zsolt Antal
Kíváncsi leszek, hogy ezek a fröcsögésekkel akkor mi lesz, ha a cikk kapcsán megoldódik az, hogy Ajkán is átveszi valaki a kupakokat. A szemét hatalmas üzlet. Az állam támogatást fizet azoknak akik begyűjtik. ilyen begyűjtő cég van a városunkban is. A kérdés, hogy ők miért nem veszik át a kupakokat? És tényleg miért csak a kupakokat? Miért nem gyűjtünk sörös dobozt? Annak 300 Ft kilója és átveszik Ajkán. Régebben a műanyagot is átvették a kenyérgyárral kicsit átellenben.
A cikkről annyit, ha rosszat akarunk, akkor meg sem írjuk.