„A fogantatás csodálatos esemény. A petesejt szinte azonnal osztódni kezd. És kilenc hónap múlva világra jön egy értelmes, fogékony, érzelmekkel teli emberi lény… vagy egy fiú.”
Ezekkel a szavakkal kezdődött a művelődési központ színháztermében január 13-án Csányi Sándor Férfiagy – avagy miért ne próbáljuk megérteni a nőket? című előadói estje.
Az alaphelyzet nagyon egyszerű. Hősünket, Szalai Sándort, faképnél hagyja két hétre a barátnője, hogy legyen ideje gondolkodni, választ találni arra a kérdésre, hogy mi kell a nőnek, mit akar a nő.
A NŐ. Aki olyan, mint egy kétismeretlenes egyenlet, kizárólag a saját szabályai szerint játszik, kiismerhetetlen, szeszélyes, sőt mi több: életveszélyes.
Megtudjuk, hogy Einstein első szenvedélye a pszichológia volt, megpróbálta megfejteni a női psziché rejtelmeit, de nagyon hamar átváltott a jóval egyszerűbb kvantumfizikára, amely nem rejt annyi titkot, mint a szebbik nem.
Ott van például az agy, melynek bal oldalán található minden klassz dolog, ez természetesen a férfi oldal, a jobb női részen pedig nincs semmi. Nem, nem azért, mert üres, hanem azért, mert folyton változó.
A töprengés útján Sándor többektől segítséget kap. Sok okosságot megfogalmaz Jean-Michel francia filozófus, Villámtóni, Taxis Gyuszi, és az ezredes, aki szerint kétfajta ember van, az egyik a férfi, a másik meg, aki olyan, mint a férfi, csak nem tud parkolni. És ott van még a nyolcvanéves nagypapa, aki pedig megfogalmazza a tutit: „A tökéletes nőt keresed? Mindegyik tökéletes. Csak éppen meg kell találnod, aki a számodra is az. De hogy találod meg? Ki kell próbálni mindegyiket.” A tökéletes nőt tehát nem egy emberben kell keresni, hanem többen. A lényeg csak az, hogy az, aki tud főzni, aki gyönyörű, és aki jó az ágyban, az ne találkozzon egymással.
Csányi Sándor minden szava ütős és talál. Felejthetetlenül örömteli pillanatokat okoz szövegével, a táncbetétje pedig egészen fergetegesre sikerült. Pedig tulajdonképpen nem csinált mást, mint bemutatta az igazi férfit. S eközben pedig a titokra is fény derült, ez pedig az, hogy fogadjuk el, és próbáljuk megérteni, szeretni a másikat olyannak, amilyen.
-bv-
Leave a Reply